2014. december 25., csütörtök

12 hét az AKG-ban december 17-én - Bibók Bea cikke az előadásról

http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20141229/kamaszkor-szex-bibok-bea/

Te beszélgetsz a gyermekeddel a szexről?

Kamaszkor és szex. Hormonok és szexuális kíváncsiság. A kérdésekre sem a szülőktől, sem a pedagógusoktól nem érkezik válasz. Kamaszos tapogatózás, ám nincs fogódzkodó. Teherbe esés. Megtartsák, vagy elvetessék a magzatot? Tizenkét hét. Ennyi idő van arra, hogy döntést hozzanak. A saját életükről és a magzatuk életéről. Krízishelyzet, amiben mindenki sérül. Ki a felelős azért, ha egy fiatal belesodródik ebbe a helyzetbe?

A nem kívánt terhességtől fél a szülő, és fél a kamaszgyerek is.
 Levelek tömkelegét kapom, amiben különböző szexuális helyzeteket írnak le nekem, és konkrét kérdéseket tesznek fel, vagy félelmeiket fogalmazzák meg a 14-15 éves fiatalok. Kíváncsiak, és nagy szükségük van arra, hogy választ kapjanak.
Te beszélgetsz a gyermekeddel a szexről?
Te beszélgetsz a gyermekeddel a szexről?
Fotó: Bibók Bea
Pont ezért hiánypótló kezdeményezés a 12 hét című ifjúsági előadás, amelynek témája a kamaszkori szexualitás, teherbe esés és ennek következményei. Az előadás egy műhelymunkából született, amelynek keretében – családsegítő szakemberekkel, pedagógusokkal, pszichológusokkal, szülőkkel és diákokkal folytatott – interjúkra támaszkodtak. Ez képezte a szereplők improvizációinak dramaturgiai alapját, mely Novák Eszter és Kárpáti Péter Íróiskolájának növendékeinek munkája. 
Célközönség ugyan a középiskolás korosztály, de azt gondolom, akkor lehetne a kommunikációs hiányosságokon továbblépni, ha ezt a szülők is megnéznék. Hiszen szülőként pontosan olyan helyzetekbe kerülünk, mint amiket a darab felsorakoztat. Nézőként jól látjuk a megoldatlan helyzeteket, ugyanakkor amikor a saját gyermekünk állít hasonló helyzet elé, akkor nem vagyunk képesek meglátni, hol hibázunk. Az előadók olyan élethelyzeteket jelenítenek meg, amiket ha egy szülő kívülről néz, pontosan látja, melyek azok a válaszok, amikkel biztosan nem fog segíteni kamasz gyermekének. Csakis az őszinte beszélgetés, a támogató, informatív hozzáállás tud segíteni, amiben a kamasz biztonságban érezheti magát.
Fotó: Bibók Bea

Te beszélgetsz a gyermekeddel a szexről?

Hiánypótló az előadás azért is, mert nagyszerű lehetőséget ad a gyermeknek és szülőnek, hogy meginduljon köztük egy párbeszéd a szexualitásról. Lehetőség arra, hogy az együtt megnézett előadás után a fiatalok merjenek kérdezni, a szülő a látottakból tanulva pedig próbáljon meg válaszolni. A darab pontosan bemutatja a kamaszok szexuális útkeresését és a szülők, pedagógusok nehézségeit is.
Igen, nehéz szülőként a szexualitásról kommunikálni akkor, ha kicsi kortól kezdve nem alakult ki a családban nyílt, őszinte kommunikáció. Nehéz szülőként egy-egy kritikus szituációban jól és nyíltan beszélgetni, választ adni a néha igen meredek kérdésekre. A kamasz azonosul a színpadon látottakkal, hiszen pontosan azok a jelenetek játszódnak le a színpadon, amik már vele is előfordultak, vagy a baráti társaságból hallott róluk. Az improvizációs alapokon nyugvó jelenetek őszintén, félreérthetetlenül mutatják be azokat a nehézségeket, amivel a kamaszok szembesülnek napjainkban. Az óvszerhasználat, a szerelmeskedés, a teherbe esés, a dilemma, mi legyen ezek után. Elvetessem vagy megtartsam?

Hogyan reagál egy szülő, amikor szembesül azzal, hogy 15 éves gyermeke már nem szűz?

Megijed, dühös, tanácstalannak és tehetetlennek érzi magát. Amikor a tiltás ellenére azt tapasztalja, hogy a kamasz gyermeke továbbra is él szexuális életet, akkor összetörik. A megoldás az lehetne, ha a szülő kíváncsi lenne a gyermekére. Mindezt úgy, hogy ő is elmesélné a saját tapasztalatait. Mert sajnos enélkül nem megy. A szülő csak akkor tud hiteles lenni, ha a képes őszintén beszélgetni a kamasz gyermekével akár a saját szexuális tapasztalatairól is. Ennek óriási ereje van. Ez az erő a kapcsolódásban rejlik, bizalmat ad, és őszinteségre sarkallja a kamaszt.
A mai fiatalokat rengeteg hatás éri. A nyílt szexuális képek, a pornó, a rájuk ömlő, könnyen elérhető információmennyiség. Tapogatóznak, de nem látják a jó utat. A szülőnek segítenie kellene, mégpedig nem tiltással, nem veszekedéssel és büntetéssel, hanem beszélgetésekkel és párbeszéddel. Ő tud gyermeke számára olyan értékrendet mutatni, ami megvédheti a kamaszt a rossz hatásoktól. A szülő passzív hallgatása és elfordulása – olyan szexuális szituációk esetén, amikor a kamasznak a legnagyobb szüksége lenne egy beszélgetésre – arra ösztönzi a fiatalt, hogy más, nem éppen a legmegfelelőbb forrásból szerezzen információkat. Ilyen a pornó és online csatornák, ahol extrém képek és videók vannak feltöltve, ami a kamasz pszichoszexuális és személyiségfejlődésére nagyon károsan hat.

Miközben néztem a darabot, azt éreztem, hogy fáj.

Fáj valami ott belül. Fáj, hogy itt tartunk a 21. században. Fáj, hogy a szex – ami az egyik legszebb emberi élmény – azért olyan lecsupaszított, mert nem tanítjuk meg a fiataloknak azt, hogy csakis akkor szép, ha megvannak az érzések is hozzá. Fáj, hogy sok kamasz még mindig nem tud védekezni, mert előre tudja, hogy nem kapná meg a szülői támogatást hozzá.
Inkább titokban, védekezés nélkül, áldatlan körülmények között élnek szexuális életet, néha próba-szerencse alapon, amiből aztán könnyen lehet nem várt terhesség. Fáj, hogy a szülők többsége eszközként csakis a tiltást ismeri, nem próbálja meg a kamasz helyébe képzelni magát. Nem értik a szülők azt sem, milyen nehéz ebben a beláthatatlan világban, a sok útvesztővel tarkított 21. századi életben megtalálni a helyes utat segítség nélkül.
Azt éreztem, a gyerekek áldozatok. Korunk áldozatai, akiknek szükséges lenne segítenünk, mert ha nem tesszük, akkor sérülnek.
A darab tükröt tart, mégpedig olyat, amibe nem lehet nem belenézni. Láthatjuk magunkat mint szülőket, esetleg eszünkbe juthat az is, amit kamaszként megéltünk. Az érzés mélyre megy, oda középre, legbelülre. És ebben rejlik az ereje, mert hiszem, hogy aki megnézte, az tudja, mi a dolga, érzi, milyen nehéz a mai fiataloknak, és képes lesz segítséget adni gyermekének. Legalábbis megpróbál beszélgetni, és értő figyelemmel, nyitott fülekkel meghallgatni őt. Mert ez fontos, talán a legfontosabb. Ekkor, és csak ekkor lehet a gyerekeket biztonságban tudni.

Az előadás az Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet Köznevelési Díját kapta a 2014-es ASSITEJ Kaposvári Gyermek és Ifjúsági Biennálén. Az előadás a Marczibányi téri Szabadidőközpontban és budapesti középiskolákban tekinthető meg, hossza 90 perc, és elsősorban 14 éven felüli diákoknak  és szüleiknek ajánljuk. Jegyinformáció: Sevcsik-Magyar Anna: 12hetszervezes@gmail.com

Függésben december 10-én 11-én

A K. V. Társulat decemberi műsora:

December 10   17:00h     Függésben - Kolibri Pince előadás után foglakozás
December 11   19:00h     Függésben - Kolibri Pince előadás után foglakozás
December 17   14:30h     12 hét - AKG
December 18    16:00       Gombagyökér - Wesselényi utcai lakásszínház
December 19    17:00       Gombagyökér - Wesselényi utcai lakásszínház

2014. december 8., hétfő

Tóth Berta interjúja szinhaz.hu-n a Függésben-ről

http://szinhaz.hu/budapest/58645-mas-ez-a-gepezet-n-villaminterju-urbanovits-krisztaval-es-szager-zsuzsaval

"MÁS EZ A GÉPEZET" – VILLÁMINTERJÚ URBANOVITS KRISZTÁVAL ÉS SZÁGER ZSUZSÁVAL

2014. december 8. hétfő, 07:00
A a K. V. Társulat a Kolibri Színházzal korodukcióban november végén a 9-12 éveseknek szóló zenés darab, A trollgyerek mellett egy ifjúsági darabot is bemutatott.  A Függésben Czukor Balázs rendezésében debütált a Kolibri Pincében. Ennek kapcsán nyilatkoztak a a kaposvári színház egykori színészei, a Külön Vélemény Társulat alapítói Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina
Ajánló a darab elé:


A Függésben című színdarab egy 12 lépéses programon alapuló, felépülő szenvedélybetegeknek létrehozott drogterápián játszódik. A történet az egyik szereplő bekerülésén keresztül mutatja meg a felépülés fázisait. Betekintést nyújt a Függők zárt világába, sikereikbe és tragédiáikba. Bemutatja, hogy a terápia során hogyan változik meg a gondolkodásmód, az érzelmi és lelki világ, és hogy milyen nehéz újra beilleszkedni a társadalomba egy drogterápia után.



Villáminterjú:

Hogy találtatok rá és mi foglalkoztatott benneteket a Függésben című darabban?

Kriszti: Kaposváron dolgoztunk együtt Szücs Zoltánnal, aki 15 éven át volt masszív függő. Majd elment egy 12 lépéses rehabilitációs programra és most már évek óta tiszta. És színdarabokat ír. És ezeket elküldi azoknak, akiket még aktív színházi idejéből ismer. Így jutott el hozzánk az Addictus c. műve, amire ráharaptunk. Iszonyú fontos téma a függőség. Úgyhogy a darab jelentette a kiindulópontot és az inspirációt, de aztán nagyon messze távolodtunk az eredeti anyagtól.

Zsuzsa: Kriszti hívta fel a figyelmem a darabra. Aztán sokat beszélgettünk az íróval. Rettenetesen arcul csapott az az őszinte és kíméletlen szembesítés, ami a darabban is megjelenik és ami ennek a 12 lépéses programnak a valós része.  Olyan tükröt tart, ami nem ártana párunknak idekint. Elgondolkoztató ez is, ez az  odabent-idekint… És ott van a napról napra küzdés: „Ma tiszta vagyok”. Ami lehetne az is, hogy ma nem iszom…vagy ma nem játszom stb. és akkor elkezdett tágulni a kör…

12
Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina

A K.V társulat megalakulása kapcsán azt nyilatkoztátok fontos volt, hogy olyanokkal gondolkodhassatok együtt, akiket ti választotok. Miként és miért vált ez egyre fontosabbá számotokra?

Kriszti: A kőszínházi években nem volt választási lehetőség. Hiába szerettem volna valakivel dolgozni, ha mégse kerültem bele az illető rendezésébe, hanem pont másvalakiében dolgoztam, akivel nem annyira vágytam az együttműködésre. Most mindent bepótolok…

Zsuzsa: Meghatározó, hogy olyan rendezőket, alkotótársakat válasszunk, akikkel –érzésünk szerint – a legjobban tovább tudjuk gondolni az adott témát, nyitottak ránk és arra, amit képviselünk, de közben hozzáteszik azt a pluszt, ami belőlük fakad. Nyilván nincs garancia a végeredményre, de az út maga rendkívül izgalmas, és mindig van hozadéka.

Hogy áll össze egy-egy előadás alkotócsapata?

Kriszti: Először a témát jelöljük ki, aztán választunk rendezőt, olyasvalakit, akiről azt gondoljuk, hogy az adott téma izgatja majd. És aztán már közösen találjuk ki a szereplőket és a többi alkotót.

Zsuzsa: Természetesen mindig van elképzelésünk, de nyitottak vagyunk. Sok új alkotótársat ismertünk már meg a rendezőkön keresztül. A Függésben alkotócsapatán belül is akadnak, akik még nem dolgoztak együtt. Ez mindig mindenkinek inspiráló.
 22
Urbanovits Krisztina és Krausz Gábor
Miért Czukor Balázst kértétek fel erre a munkára?

Kriszti: Úgy gondoltuk, hogy a téma érdekelheti és így is lett. Egyébként láttam Szputnyikos rendezését, mai nagyon tetszett és az első találkozások is azt ígérték, hogy jó lesz vele dolgozni ezen az anyagon.

Zsuzsa: Konkrétan nyakig voltunk a tervezgetésben, amikor egy kedves szakmabelivel, Székely Rozival beszélgettünk arról, hogy mennyire meghatározó élmény volt számára Balázzsal dolgozni. Akkor született meg a gondolat, hogy ez egy nagyszerű találkozás lehet Balázs, a téma és a társulat között.

Ez alkalommal miért a Kolibri Színházat választottátok koprodukciós partnernek?

Kriszti: A Kolibrinek nagyon erős az ifjúsági repertoárja, nagyon bátor előadásai vannak, húsbavágó témákról. Úgy gondoltuk, hogy esetleg érdekes lehet nekik a mi előadásunk és az ahogy mi nyúlunk ehhez a témához. És mindenképpen szerettünk volna színházi nevelési foglakozást az előadáshoz, olyat, amit szakember tart és ehhez is remek bázis a Kolibri, ahol Végvári Viki felel a drámapedagógiai programért.

Zsuzsa: Novák János igazgató nagyon nyitott volt az együttműködésre, és Vikit is foglalkoztatta a téma. Balázzsal nem az első közös munkájuk a Függésben, ráadásul értik egymás nyelvét. A Kolibri társulatából két fiatal színész Krausz Gábor, és Bárdi Gergő csatlakozott az alkotógárdához. A  próbafolyamatnak a Jurányi Inkubátorház adott helyet, innen költözött az előadás a végső otthonába, a Kolibri Pincébe.

 5
Bárdi Gergő

Mennyiben rugaszkodik el az előadás az eredeti darabtól?

Kriszti: Nagyon. Az eredeti egy rehabilitáció mindennapjait mutatja meg drog-alkohol és gyógyszerfüggőkkel. Czukor Balázs viszont a kezdetektől szerette volna, ha tágabban értelmezzük a függőséget és többféle függőséget is érintünk.

Zsuzsa: Az is szempont volt a változtatásban, hogy az előadás fiataloknak szól. Közvetlen hangon, sok humorral, élőzenével szerettünk volna szólni hozzájuk. Nem akartuk, hogy nyomassza őket a téma, hogy eltartsák maguktól.

Milyen feladatok, próbák, megpróbáltatások elé állította a csapatot ez a produkció?

Kriszti: A legnehezebb munkamódszert választottuk, felvetettünk témákat és azokhoz gyűjtöttünk anyagot. Illetve elmentünk és kitaláltunk jeneteket, amiket aztán megmutattunk Balázsnak. Illetve Balázs is folyamatosan feldobott témákat, amikre várt jelenetet. Ennek megfelelően hosszú, idegtépő, maratoni próbákat tartottunk. A kimerülésig… nagyon fárasztó volt.

Zsuzsa: A végleges szövegkönyv megszülése…, na,az igazi  csapatmunka volt! Írt az írónk, a rendezőnk, az alkotótársak, a színészek. Ki jelenetet, ki monológot, ki dalszöveget. Az utolsó hétre tisztult ki a kép.

Számos ifjúsági előadást jegyez a K.V. Társulat. Miért fordultatok a fiatalabb közönség felé? Miben különbözik a velük való találkozás a felnőtt nézőkkel való találkozástól?

Kriszti: Tulajdonképpen mi mindig választunk egy témát, ami érdekel minket, és aztán feldolgozzuk. Nem úgy indultunk neki, hogy elhatároztuk, ifjúsági előadást csinálunk, hanem az előkészítés során arra jutottunk, hogy függőségeinkről leginkább középiskolásoknak kéne beszélni. A fiatalok őszintébben reagálnak, mint a jól nevelt felnőttek, beszólnak, ha úgy tetszik, vagy ha uncsi, rögtön nyomkodják a telefonjukat, de mély csönd ül rájuk, ha valami igazán megérinti őket. Ilyen koncenrtált figyelmet a felnőttekkel nem tapasztalunk. Ugyanakkor azt mondhatjuk,  hogy minden előadásunk szól a felnőttekhez is.

Zsuzsa: Az ifjúsági produkciók ugyanúgy szólnak a szülőknek, mint a gyerekeknek. Ezt mint szülő is tapasztalom… Látom az érem másik oldalát. Rengeteg olyan fontos, fiatalokat érintő  téma van, amiről véleményem szerint nagyon is érdemes kommunikálni a fiatalokkal a színházon keresztül, kortárs színházi nyelven, közvetlenül és tabuk nélkül. És én is szeretem, hogy bátran reagálnak, van véleményük, lázadnak, hogy meg lehet szólítani őket.

10
 Krausz Gábor és Bárdi Gergő

Egy ízben arról számoltatok be, hogy a K.V. Társulatnak a függetlenség a szabadságot jelenti, de folyamatosan pályáztok, küzdötök a létezésetekért. Hogy viselitek a küzdelmet?

Kriszti: Én rosszul és egyre rosszabbul. Főleg azért, mert számtalan olyan dologgal kell foglakoznunk, ami egyáltalán nem érdekel minket. Ennek az az oka, hogy nincs annyi pénzünk, hogy megfizethessünk valakit, aki csinálná helyettünk.

Zsuzsa: Egyetértek Krisztivel, ugyanakkor számomra az a fajta alkotói szabadság, amit a  függetlenség lehetővé tesz az, amiért megéri küzdeni. Sőt, kötelező.

Előfordult már, hogy arra gondoltatok,  feladjátok?

Kriszti: Én minden héten abba akarom hagyni, sőt a  Zsuzsának minden próbafolyamatban elmondom legalább egyszer, hogy na, ezt még megcsinálom, és aztán ott hagyom a pályát.

Zsuzsa: Nem.

Mely pillanatokra gondoltok mélypontként és mely momentumok bizonyították eddig, hogy van értelme folytatni?

Kriszti: Az igazi mélypontot nekem az jelenti, amikor nekiállunk valaminek, ami nagyon izgat és nagyon ígéretes és csupa olyan emberrel dolgozom, akivel mindig is akartam és valahogy mégse sikerül. Nem szeretik, nem kell a közönségnek. Én ezt nem tudom feldolgozni. Viszont sokszor sikerül és az leírhatatlanul jó! Főleg azért, mert tudjuk, hogy az egészet a legelső találkozótól, az olvasópróbán át a bemutatóig, a Zsuzsa és én találtuk ki, terveztük el és váltottuk valóra.

Zsuzsa: Engem az visel meg , amikor köztünk feszültség támad, és  megtorpan a közös gondolkozás. Akkor hirtelen nem látom értelmét. De ez eddig kevésszer fordult elő, és mindig kijöttünk a hullámvölgyből. Jelenleg az ifjúsági előadásaink okoznak boldogságot. Jó érzés, amikor egy előadás betalál.

Nemrég azt mondtátok, működésetek ugyanolyan, mint bármelyik kőszínházé, de más a hozzáállásotok. Ez mit jelent általában és miként jelentkezik a Függésben c. produkcióban?

Kriszti: Ugyanúgy hozunk létre bemutatókat, van olvasópróba, vannak próbák, ugyanúgy színészek, tervezők és rendező dolgozik a darabon, ráadásul egyszerre több különböző előadást tartunk műsoron. Ez olyan, mint bármelyik színházban. Úgy gondolom, hogy a munkához való hozzáállásunkban különbözünk, szabadabban gondolkodhatunk, bármikor megtörténhet, mint most is, a Függésbennél, hogy a tervezettnél jobban elszakadunk a kiindulási ponttól és  másfelé indulunk. Jó, hogy ezt megtehetjük. A végén kiderül, hogy jól döntöttünk-e, de addig is egy bizonyos: van választásunk.

Zsuzsa: A rugalmasság a kulcsszó… Én ma már úgy gondolom a működésünk is más. Más ez a gépezet, más szempontok érvényesülnek.


A Függésben december 10-én (szerdán) 19 órakor és  december 11-én (csütörtökön) 17 órakor is megtekinthető.


2014. december 1., hétfő

Sárosi Emőke kritikája a Függésben-ről

http://kutszelistilus.hu/publicisztika/kritika/144-sarosi-emoke-cumidiler-a-jatszoteren

Sárosi Emőke: Cumidíler a játszótéren
K. V. Társulat – Kolibri Színház: Függésben
A leválasztás traumájától feldúlt, ciciért dühöngő kisgyermek később a játszótéren találkozik a cumidílerrel, akinek csábító pótléka ördögi ajándék.
Cigi, pia és a virtuális létezés. Csak néhány függést okozó tényező. Mi, vagy ki az oka, hogy egész életünket a folyamatos kísértés lengi át, és az állandó, kényszeres vágyakozás valami pótlék iránt?
Szücs Zoltán Függésben című színművéből készítette Czukor Balázs rendezésében a K. V. Társulat és a Kolibri Színház legújabb ifjúsági előadását, amely több nézőpontból vizsgálódva próbálja megvilágítani a kérdést. Nem vádaskodik, csak képet mutat egy tizenkét lépéses programon alapuló, gyógyulni vágyó szenvedélybetegeknek létrehozott terápián keresztül.
fugges1 szager urbano
Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina / fotók: Szlovák Judit
Az előadás pillanatképeinek laza láncolatát – villanásszerű jelenetek a bekerüléstől a felépülésig – folyamatként értelmezhetjük: dühös lázadás, a gyógyulás fázisai, visszaintegrálódás a társadalomba...
A Kolibri Színház mobilis néző- és színpadtere (kifutószerű, a két oldalon nézőtérrel szegélyezett elrendezés) vizuálisan is jelképezi a szélsőséges periférián létező függőktársadalmi jelenségét. A két néző- és végpont között lavírozó szereplők villanásnyi, fragmentumos megjelenéseiből épül fel a produkció különös gondolatisága és lélektana, amely nem stigmáz, nem büntet, nem hibáztat senkit.
A babakorból indulunk, a sztereotipikus szakirodalmak nagy többsége is az orális fixáció és az anyatej-megvonás párhuzamából eredezteti hajlamot a függőségre. A leválasztás traumájától feldúlt, ciciért dühöngő kisgyermek később a játszótéren találkozik acumidílerrel, akinek csábító pótléka ördögi ajándék. Kompenzáció a virtuális térbe szorult fiatalság Facebook-létezése is. Valós emberi kapcsolat és figyelem hiányában torzult énképeket generál a talmi lájkokból épített csillogás víziója: a szelfizés, a megosztás, posztolás és a végérvényesen kialakult önző nárcizmus.
fugges1 bardi nemedi
Bárdi Gergő és Némedi Árpád
Ha a függőség kerül szóba, a másik, szakszerűnek számító origó a szülők szerepe. A beidomított kutyuskává nevelő apa és a be nem vallott szülői kényszerek: a mindennapos lazító italozás, a vásárlás, nutellamajszolás, tévénézés, kávézás. És a következő generációért érzett felelősségvállalás hiánya – ezt erősíti az előadáson a szülői látogatás az intézetben jelenete is. Az elfogadásra totálisan képtelen, értetlen, rideg szülői viselkedés elcsökevényesedett szeretetkapcsát anyai ölelés hiányában a szerrel próbálják pótolni. Ezt fokozza a síron túli monológ, avagy ars poetica egy túllövéstől meghalt fiatal fejfájáról. És a kör bezárul: életet adni és elvenni egyformán könnyű – minden a szerető közegen múlik. A környezet el nem fogadó és determináló érzéseit Micimackó jelenetein keresztül közvetíti az este: adott egy medve, akinek már az apja és a nagyapja is mézet evett, így hihetetlen, hogy ő tényleg abbahagyta a kényszeres mézevést. A segítségkérő mancsot kárörvendő nevetések kísérik és bántó megvetés, hisz egy tigris nem fog egy mackóval hasazni (edzeni).
fugges1 urbanovits krausz
Urbanovits Krisztina és Krausz Gábor
Az előadás érinti napjaink új keletű függőségeit is, például a számítógépes játékok mágikus miliőjét, amelyben kikapcsol az időérzék és amibe beszippantódnak a fiatalok. Nyíltan, teljes sötétségben hangjátékként beszél a szexfüggőségről, amely talán a leginkább megvilágítja az alapproblémát. Az addikciók hátterében ugyanis – a feldolgozatlan trauma homályában – egyértelműen szeretet-, és figyeleméhség áll.
Nagyvárosi tizenévesek függőségeiről, nagyvárosi tizenéves szorongóknak – ez lehetne az előadás mottója. A vidék tipikus pótlékai, mint az egzisztenciális válságig gyűrűző szerencsejáték-függőség és az agresszív alkoholizmus sajnos lemaradnak az este addikció-palettájáról. Mégis fontos diskurzuskezdeményezésként értelmezhetjük a bemutatót, hiszen jelenünk kollektív társadalmi problémáiról szól humorosan, élő zenével, az ifjúság lehengerlő dinamizmusával, tenni akarásával és az undergrund kortalan életérzésével lazítva a súlyos témát.
Szücs Zoltán: Függésben (K. V. Társulat – Kolibri Színház) 
Látvány: Surányi Nóra. Rendező: Czukor Balázs.
Játsszák: Bárdi Gergő, Krausz Gábor, Némedi Árpád, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, valamint a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola diákjai (vezető tanár: Naszlady Éva).
Kolibri Színház, 2014. november 21.

Fehér Elephánt kritikája a Függésben-ről

http://www.toptipp.hu/szinhaz/gyermek.htm#függésben

FÜGGÉSBEN               Czukor Balázs              K.V.Társulat             Kolibri Pince
              
Szücs Zoltán  epizódfüzére az különféle addikciók szellemes bemutatása, színdarabot nem lehet belőle készíteni, de a mutatós jelenetek nagyon alkalmasak egy tantermi kitárgyalásra. A kávé-csoki-cigi-függés aránylag még ártalmatlannak tűnik,  Urbanovits Krisztina  anyukája vészt szimatolva hallgatja lánya,  Szabó Viktória Zsuzsanna  követelőzéseit.  Az utóbbi név még ismeretlenül cseng: a tini-szerepeket a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola Drámatagozatá-nak tanulói játsszák.
A felnőttek sem mentesek az ilyen ártalmaktól:  Száger Zsuzsanna hiszterikája a shoppingolás eszeveszett megszállottja.  Ivák Bence  songjában a netfüggők, Facebook-addiktok himnuszát énekli,  a zenekar lelke  Némedi Árpád,  aki tanári helyzetgyakorlatra is vállalkozik.
Diszkóban csábítgatja áldozatát, észrevétlen "Kati-t" csöppent kólájába, jó messzire megy az erotikus következmények bemutatásában is.  Partnere,  Burján Fanni  aztán a követendő példát is megvilágítja egy jól irányzott altesti rúgással.  Több ilyen jelenet nem illeszkedik a függőségi enumerációba, de ha már itt vagyunk, nem árt az ilyen figyelmeztetés! Czukor Balázs  szépen illeszti össze a változatos szituációkat,  nagyszerűen bánik diákszínjátszóival, a K.V.-s és kolibris színészek egységes csapatot alkotnak a lelkes ifjakkal. Vajon mennyire adekvát  az anyához kapcsolódó függés? - ám a vinnyogó csecsemő  Bárdi Gergő és a határozott színészi karakterrel bíró  Ivák Bence  szikrázó komikummal élteti a csecsemő-duettet.
Bizony, mi szerencsések  ugyanolyan értetlenül viszonyulunk  a drogosokhoz, mint az a kőmerev anya, aki képtelen felfogni  elvonón lévők helyzetét,  Barna Lilla  elszánt akarattal jeleníti meg  a visszaesés rémével küzdő lányt.  De akad itt mesés figura is:  Krausz Gábor,aki Micimackóként viaskodik a méz-függőség démonával, irigylésre méltó támogatói vannak, az említett csodás kisasszony-szereplők: Zsebibaba, Malacka és Kanga...
Nem baj, hogy nem színdarab! Elindítja a nehéz témáról való gondolkodást, kiindulópontja egy tartalmas beszélgetésnek és jóízű mulatság is volt!