A munkacím: Dermedési pont - elkezdődtek az új bemutató próbái

Április 15-én megkezdődtek a K. V. Társulat új bemutatójának próbái. Munkacím: Dermedési pont.
Folyamatos híradással szolgálunk.

Szereplők: Bartsch Kata, Száger Zsuzsa, Urbanovits Kriszta
Rendező: Rába Roland
képek az alkotókról:

  

12 hét - Index - Dívány: Sokkold anyád terhességgel!

http://divany.hu/stilfuresz/2013/04/08/12_het/

Sokkold anyád terhességgel!


maze2013. április 8., hétfő 12:11

Ritkán vallják be, de gyakran még az is nehézére esik az embernek, hogy felnőtt fejjel döntsön egy magzat sorsáról, hát még ha a terhesség fiatalkorúaknál következik be. A K.V. társulat most Novák Eszter rendező segítő kezei között a Nemes Nagy Ágnes szakközépiskola diákjaival hozott létre egy színházi előadást erről a témáról, ami meglepő módon több mint érdekesre sikerült.

Fotó: Justyna Jankowska / Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház
Először is érdekes volt, hogy bár az elején Novák Eszter, a 12 hét koordinátora azzal kezdte, hogy az előadás nagyon hosszú (összesen 3 és fél óra volt), mégsem volt kínszenvedés a szünet után visszatérni a terembe még úgy sem, hogy egyikünk unokaöccse sem szerepelt a fellépők között.

Fotó: Justyna Jankowska / Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

Aztán azért is volt érdekes, mert szinte gyerekek adták elő, (a szakközépiskola ad Színész 2 képzést is, így a már érettségizett fiatalok három évig sajátíthatják el a színjátszás tudományát) akik most beleélhették magukat, milyen lett volna, ha néhány éve kiderül, gyerekük lesz.
És mindenképpen érdekes volt kisgyerekes szülőként. Nemcsak azért, mert a néző beleképzelhettte magát egy tőle még akár viszonylag távol álló helyzetbe, hanem azért is, mert még élénkek az emlékei a saját fiatalságáról és arról, vajon az ő szülei hogyan fogadták volna, ha hazatér a hírrel.

Hasonló okokból vállalhatta el Novák Eszter is, hogy egy workshop keretében a K.V. Társulat három tagjával, Száger Zsuzsannával, Urbanovits Krisztinával és Chován Gáborral együttműködve megkísérelnek létrehozni egy előadást a fiatalokkal. Novák vezette fel a 12 hetet a Jurányi Inkubátorházban, sietve elmondva, hogy ez nem egy előadás, hanem egy próbafolyamat eredménye, helyzetgyakorlatok, ahogy a fiatalok és a színészek látják a kényes kérdést. Mint egy színművészetis vizsgát, úgy kell nézni.

Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy Novák Eszter lélekben százszor jobban jelen volt a workshop alatt, mint az Ítélet földjének bármelyik próbáján, legalábbis a végeredményből így tűnik. Emellett persze az is igaz, hogy az anyag sokkal jobb, bár az előadás jó vizsgához hűen kissé nehézkesen indult. Az elején a jelenetek még inkább a szerelemről, méginkább a szexről szóltak, és csak lassan indultak be a komolyabb témák, avagy mit szól anyu/apu, hogy nemsokára nagymama/nagypapa lesz. A végeredmény mellesleg elég szomorú, és az derül ki belőle, hogy még a jófej szülő is nagyon rosszul reagálja le a témát, sőt érzékeny gyomra még azt is nehezen veszi be, hogy a gyerek egyáltalán elkezd szexelni.

Terhesség 18 alatt
Magyarországon ezer 16 év alatti lányból 8 szül gyereket, és ugyanennyien mennek abortuszra. A 17-19 év közöttieknél ez az arány 20 és 30 körül van.

Összesen évente körülbelül 10 ezer 18 év alatti lány esik teherbe, az érintettek fele választja az abortuszt, másik fele megszüli a gyereket. A megszületett babák fele örökbefogadó szülőkhöz kerül, másik felüket felneveli a kiskorú terhes (illetve a családja).

Bár az utolsó átfogó felmérés a témában 1993-ban készült, a kutatók szerint a kiskorú terhesség nem jellemző jobban a marginalizált társadalmi csoportokra.

Forrás: az előadáson elhangzottak, KSH, és Szikra Dorottya tanulmánya

Az is igaz persze, hogy a színpadon eleinte csak rosszfej szülőkkel találkoztunk, aztán mutattak néhány lazábbat is, akik viszont ugyanúgy képtelenek voltak feldolgozni a témát, mint saját konzervatív beidegződéseikbe begyepesedett szülőtársaik. A jelenetek néhány percesek voltak, csak ritkán függtek össze vagy volt bármiféle kapcsolat közöttük, a diákok díszleteztek, mégis elgondolkodtatók és szórakoztatóak voltak.

Nem előadás, mondta Novák Eszter és ő ebben nem rendező, hanem koordinátor, és ezt el is hittük neki, de ettől függetlenül a 12 hét simán lehetne előadás is. Húzni nyilván kéne a hosszából, de aztán lehet menni körbehaknizni vele az országot, mert a téma mindenképpen elgondolkoztató. Az, ahogy K.V. társulat színészei megélik a szülőket azzal, ahogy a fiatalok látják őket - igen lesújtó képet nyújt, és szinte biztos, hogy egyik szülő sem szeretnénk pont mi lenni. Pedig nagyon is valószínű, hogy mind mi vagyunk.


Címkék:

12 hét,jurányi inkubátorház,novák eszter,kvtársulat,terhesség,gimnazisták

12 hét - Fehér Elephánt kritikája Toptipp.hu

12 HÉT Novák Eszter KV Társulat Nemes Nagy Á. Műv.Szakközép Jurányi


http://toptipp.hu/szinhaz/alternativ.htm#12

Merész vállalkozás! A KV Társulat a fiatalkorú teherbeesés tabutémájához nyúlt, ráadásul gimnazisták ötleteiből, jeleneteiből áll össze a produkció. A Nemes Nagy Ágnes Szakközépiskola OKJ-és tanulóinak munkáit, Jurányis Író-tanítványok közreműködésével, Novák Eszter kovácsolta kerek egésszé.

Az Anyuka rémülten fedezi fel 16 éves "kisfia" zsebében a használt kotont, Apuka féltékenyen kapja rajta nagylányát, a szegény szülők nehezen fogják fel édes gyermekeik nagykorosodását. Örvénylő a forgatag, változatos pózokban esnek egymásnak a párok, a Káma Szutra helyett ma már az internetet böngészik. Két tucat fiatal játssza a frappáns jeleneket, a hitelességet koruk és a saját élmények biztosítják.
"Azt mondta, vigyázni fog!"..., "olyan részeg voltam, nem tudom, ki tette", nincs mentség,a terhességi teszt kettős vonala kíméletlenül jelzi a végzetet. Száger Zsuzsanna anyaként hisztérikus kitörésben tiltakozik, "Te nem lehetsz apa, neked tovább kell tanulnod!", egy másik szülő, Urbanovics Krisztina nagymamai örömökkel vigasztalódik, Chován Gábor beletörődve már a bölcsőt faragja...

A bakfisok és nagykamaszok azonban kételyek között őrlődnek. 200 eurós avagy háromnapos tabletta? Babérlevél-tea, vagy forró mészkőn ücsörgés? Abortusz, vagy a felhőtlen ifjúkor váratlan vége? Tucatnyi képben szembesülünk a nehezen feloldható kérdésekkel, a játszók intenzív jelenléttel teszik kiélezett izgalmúvá a szituációkat.
A fiúk, a felcsinált lányok ügyében, majd' összeverekednek edzés után, a lányok egymást szédítik, vagy éppen jószándékkal támogatják. - Az idő halad, az óra vészjóslóan ketyeg. Már tíz hét múlt el. Ott ülnek a rendelőben. A lány legszívesebben hazamenne, "beszéljük át még egyszer", "de hát mára kaptunk időpontot, legközelebb már kicsúszhatunk a 12 hétből!" Bach szól, - az egészet dermesztő tragikum szövi át, nem azért, mert "Gyilkosság!", nem azért, mert félelmetes a beavatkozás, de mert ilyen szélsőséges helyzetbe kell nagyon fiatal embereknek kerülni. Miért nincs értelmes felvilágosítás?!? Miért nincs ingyenes kondom az iskolákban?!? Miért hárítja mindenki másra a "kényes" kérdések megvitatását?

A kérdések felvetése, a jelenségek széleskörű bemutatása teszi végtelenül fontossá a páratlan vállalkozást. Játsszák el minden iskolában, mutassák meg a felnőtteknek is! Az aktualitáson túl igazi színházi értékeket is hordoz. Himnikus pillanat, mikor a versengő spermiumok leggyorsabbika, győztesen átszakítva a gátakat, ölelésben egyesülve új életet fogan. - De miért így?!?

Kik a vágycseppek? - Kortársonline a 12 hétről

http://www.kortarsonline.hu/2013/03/szinhaz-12het/14547

Színház → Beszámoló

Kik a vágycseppek?

„Terhes” szituációk: ifjúsági bemutató a Jurányiban

Barna Zsú

2013. március 25. hétfő

Jurányi, új irány, új projekt: a kamaszkori teherbeesés és annak következményei. A workshop ötletét, témáját a K. V. Társulat vezetői (Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina) hozták a projekt kiindulópontjaként. Kriszta napokon át bámulta az MTV (a music és nem a magyar televízió) „tinimamikról” szóló reality sorozatát, és teljesen elképedt attól, mennyire furcsán gondolkodnak az ott szereplő fiatal amerikai lányok a szexualitásról és az anyaságról.

Innen már csak egy lépés volt az elhatározás, hogy az ötletgazdák kiderítsék, mi a helyzet idehaza. Interjúkat készítettek, anyagot gyűjtöttek, aztán felkérték Novák Eszter rendezőt, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola diákjait, valamint Kárpáti Péter íróiskolájának néhány tagját, hogy két héten keresztül gondolkodjanak, alkossanak együtt.



Nem volt könnyű hátrahagyni az elmúlt évek tapasztalatait, és a felnőttség küszöbéről visszalépni a fiatalkorba, de a felkért csapatnak ez olyan jól sikerült, hogy mára már sorakozó kell ahhoz, hogy eljussunk az iskolaépület egyik végéből a másikba. Nem vicc, tényleg így van. Persze csak játékból.



A projektben résztvevőknek muszáj volt egy kicsit megfiatalodniuk, hogy kamasz fejjel éljék meg azt a

borzasztóan nehéz, „terhes” szituációt, ami egy felnőtt nő életét is simán tönkreteheti, nemhogy egy kislányét. De ha megtörtént a baj, legalább utólag át lehet gondolni a dolgokat, mondhatnánk. A fogantatást követően tizenkét hétig még el lehet dönteni, mi legyen a magzat sorsa. Csakhogy egy fiatalkorú esetében a döntés is sokkal bonyolultabb, szülők nélkül eleve nem megy. Aztán ott van még (ha ott van) a fiú, meg persze a barátok, a tanárok, az orvos, a szomszéd, sőt még a sarki gyrosos is. Ha ilyesmi történik, mindenkinek azonnal lesz véleménye, és azt szereti is hangoztatni. Adott tehát egy drámai helyzet, és rengeteg a kérdés: Ki szólhat bele? Ki mondja ki az utolsó szót? Születhet egyáltalán jó döntés? Hogyan lehet feldolgozni, végződjön bárhogy is a terhesség?

A workshop két hete egy beszélgetéssel kezdődött. Körbe ültünk, mint egy terápiás foglalkozáson, és ismerkedtünk a témával, a véleményekkel, egymással. Szükség is volt erre, hiszen majdnem negyvenen jöttünk össze. (Itt jegyezném meg, hogy legnagyobb sikereim egyikeként borzalmas névmemóriám ellenére mostanra mindenkinek sikerült megjegyeztem a keresztnevét.) Hosszú órákon át ötleteltünk, vitatkoztunk, sztorizgattunk. Rengeteg olyan történet került elő, ami később egy-egy improvizáció alapját képezte. (Nem hiába létezik a közhely: az élet bizony a legjobb rendező.)



Arról is részletesen beszéltünk, ki hogyan cselekedne, cselekedett volna az elmesélt történetek szereplőjeként. Többségében mind a lányok, mind a fiúk úgy nyilatkoztak, hogy képtelenek lennének elvetetni egy gyereket, hiszen mindent meg lehet oldani, az abortuszon kívül annyi más megoldás van; ha megtartani nem is lehet a babát, ott van mondjuk az örökbe adás.


A hozott történetek, vélemények után eljött az improvizációk munkafázisa. Szép lassan haladtunk a

történések sűrűjébe, a szüzesség elvesztésétől a terhességi tesztig. Itt ért az első meglepetés. Mikor a nem kívánt terhesség, még ha csak egy színházi jelenet erejéig is, valóságosabb lett egy kötetlen beszélgetés témájánál, azonnal megfordult az előző szüléspárti arány, és egyre többször lyukadtunk ki az abortusznál. Úgy tűnik, mégsem olyan egyszerű az élet.

Vagy lehet, hogy csak a drámai érzékünk nem hagyta, hogy egyszerű legyen? A workshop egyik nagy tanulsága ugyanis az, hogy az idill nem túl érdekes a színpadon (csak a nagymestereknek sikerül azzá varázsolni). Az első napokban rengeteg olyan jelenet született, ahol viszonylag jó családi háttérből érkező, korukhoz képest felvilágosult, laza, de értelmes kamaszok találkoztak egymással, és ha volt is veszekedés, az általában béküléssel és ölelkezéssel végződött.
Ekkor kellett tisztáznunk a színházcsinálás első számú szabályát: konfliktus és fordulat nélkül érdektelen marad a jelenet. El kellett jutnunk valahogy a kis vitáktól a nagy veszekedésekig, a visszavonhatatlan kijelentésekig, a részletesen elképzelt élethelyzetekig, csak ezekkel együtt lett összetett egy karakter.

Végül olyan jól sikerült eme szabály alkalmazása, hogy szinte már szociodráma-csoporttá alakultunk, vagyis a sok konfliktust, a nehéz helyzeteket és a szomorú döntéseket fel kellett oldani valamivel. Ekkor dobta be Eszter műhelyvezetőként a zenés jelenetek ötletét, ami nagyon jót tett, mert egy kicsit elvontan kellett gondolkodnunk arról a témáról, amiről ekkorra már másfél hete beszéltünk a lehető legkonkrétabban. Kicsit elszakadhattunk a valóságtól, jöhetett a humor, a tánc és a mindenféle ötletelés. Így került az előadás két kiabálós-lelkizős jelenete közé egy „sperma futam” vagy egy fogamzásgátló tabletta reklámja. És így hangozhattak el a próbán a következőkhöz hasonló, képtelennek tűnő mondatok: „Kicsit sokan jöttetek ki most a vágycseppekre. Kik a vágycseppek? Tegyék fel a kezüket!
•
Hosszú volt a két hét. Sokat gondolkodtunk, sok mindent kipróbáltunk, és rengeteg időt töltöttünk együtt. A kész jeleneteket nézve már tudom, hogy a workshop minden perce megérte. Mégis, talán még csak most kezdődik az igazi meló; vége az improvizációknak, a játéknak. Balról hallom az instrukciókat: „Kicsit álljatok jobbra, és mi lenne, ha figyelnétek a váltást zenében? Próbáljuk meg újra!” A következő lépés az előadás!

K.V. Társulat: 12 hét – ifjúsági bemutató

2013. március 25., 18 óra, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

Fotók: Urbanovits Krisztina és Kuna Kata

A képekért köszönet a K.V. Társulatnak