Pillanatképek az ékszakai felújítópróbáról:
2013. december 15., vasárnap
12 hét a Marczin - 2013 december 10 - 11h
Újra 12 hét. A március 25-i bemutató után ismét 12 hét a Marczin. Felújító próbák, húzások, változtatások. Egy új előadás került színre december 10-én.
Pillanatképek az ékszakai felújítópróbáról:
Pillanatképek az ékszakai felújítópróbáról:
ATV interjú - Dermedési pont
http://www.atv.hu/videok/video-20131204-dermedesi-pont-a-thaliaban
Dermedési pont a Tháliában
Az ATV Start vendége Rába Roland rendező és Urbanovits Krisztina színművész, a K.V Társulat alapítója.
atv.hu
Dermedési pont - Török Ákos kritikája 7 óra 7
NÉZŐPONT
| 7óra7 | 4 pont |
|---|---|
| Idő | 1 óra 20 perc, szünet nélkül |
Szétszóródva
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Dermedési Pont - Bartsch Kata
Adott három jó barátnő valahol Kétvölgy és Tiszakóród, a hétköznapi lehangoltság és a patológiás szomorúság között. Negyvenesek, akik közül az egyikük (Berta) sós-kesernyés humorral és merev bizalmatlansággal egyedül maradt háziasszony, másikjuk tinédzser korszakát messze túlnyújtó, bármire bátor szingli, és valahol kettejük között áll a bipolaritás felé araszoló, lelkesedni, kétségbeesni és együttérezni egyformán képes harmadik. Nem tudni, hogyan kerültek össze, de egymást támogató közösségük magától értetődő: szókimondó őszinteségükből, különbözőségükből és érzékenységükből fakadó összekoccanásaik mindig megoldódnak. A legújabb kiskarambol akkor történik, amikor kiderül, hogy barátnői – Berta tudtán kívül – a külföldre költözés gondolatát dédelgetik egymásban.
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Dermedési Pont - Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata
Hiába telnek és múlnak a percek, Daróczi Sándor szögletes hangulatú, hűtőmágnesek tucatjaival személyessé tett és élelmiszeres flakonok elvágólagos rendjétől kényszeres, szellősre hagyott amerikai konyháját nem töltik fel a játszók. Ennek egyik hozadéka, hogy az itthonlét otthonosságának hiánya érzékletessé, vagyis az elmenetel igénye elemi szinten is átélhetővé válik. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a külföldi helyszín csupán egy London feliratban tér el a hazaitól, a puszta díszlet megfogalmazza az előadás egy központi kérdését, hogy tényleg jobb-e nyugaton, és ha igen, mitől jobb, mint itthon.
A kérdés költői marad, és elsőként azért, mert a játszók nem válnak közösséggé. Sem egy kibeszéléseivel jól működő, sem egy elhallgatott problémákkal terhelt baráti közösség atmoszférája, sem a kettő életszerű elegye nem jön létre, annak ellenére, hogy a többszöri találkozások során mind a kibeszélések, mind az elhallgatott sérelmek sorra megjelennek. Bartsch Kata megoldja az előbb lazán maradt, majd később Londonban felkupálódó barátnő szerepét, és Urbanovits Krisztina is egészet alkot a sértettségeit hordozó, flegma poénok mögé bújó Bertával. Hármójuk közül talán Száger Zsuzsanna kapja a legnehezebb feladatot az érzelmi hullámokon ide-odasodródó, megállni látszó, majd továbbcsúszó jó barát szerepében: játékában az egyenként sem mindig eltalált színek sem egyetlen ember érzékenységeként, sem egy szétforgácsolódó személyiségként nem állnak össze.
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Dermedési Pont - Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata
Ebben a szétszóródott együttlétben felmerülnek az élet olyan kis és nagy kérdései, mint a pasik a péniszükkel és azon túl, a semmire beszűkült kilátások, a gyermekvállalás, vagy hogy mi kell egy jó gaszpaccsóba, és bizonyos témák elharapása akár még feszültséget is jelez, mindez az előadás során mégsem válik drámává (vagyis színházi történéssé). A valós beszélgetésekből hétköznapira stilizált, leginkább gondolatklisékből felépülő szöveg, illetve az ívek és találkozási pontok nélküli, pszicho-realista játékmód metszete nem bizonyul termékenynek. A színészi összjáték híja miatt hiányzik a valódiság élménye, ezért az előadás nem tud közelíteni a nézőhöz, és mivel a megfogalmazásai, témafelvetései sem kellően izgalmasak, az aktív gondolkodás távolságába sem tudja magát eltolni tőlünk. Ezáltal a kivándorlás kérdésének a megszokottnál intimebb nézőpontból való megközelítésével és egy női baráti társaság finomrajzára tett kísérletével, vagyis a kiindulópont vitathatatlan sajátértékei ellenére az előadás megreked London és Magyarország között – a folyamatosan bágyadó színházi nézelődés senkiföldjén.
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Dermedési Pont - Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata
Mi kell ahhoz, hogy elmenjen valaki, és mi, hogy maradjon? Jobb-e akár Magyarországon, akár külföldön? Mit visz magával az, aki elmegy, avagy egyáltalán el lehet-e menni itthonról? Ez utóbbi kérdést végül egy nem várt fordulattal húzza alá az előadás, és bár ez a csattanó építeni látszik egyfajta őt megelőző dramaturgiai csendre, a csend most túlságosan is halkra sikerül. Ráadásul megalapozás híján a végső meglepetés nem dermedést okoz, ami társadalmi önmagunkba nézésre késztethetne, legfeljebb felkapjuk rá a fejünket. Hoppá, mondjuk, de már a ruhatárhoz jutás optimális stratégiáján jár az eszünk. Kár, mert a téma aktuális.
2013. december 6., 07:07
Dermedési POnt - Kovács Bálint kritikája Egyfelvonás ORIGO
http://egyfelvonas.postr.hu/vigyel-magaddal-turo-rudit-angliaba
Vigyél magaddal Túró Rudit Angliába
2013 12 08. 11:10 - Kovács Bálint
Rába Roland - Zöldi Gergely: Dermedési pont (a K.V. Társulat és a Füge Produkció bemutatója)
Olyan témáról szól a K.V. Társulat új bemutatója, ami itt és most mindenkit foglalkoztat, ami aktuális, valós és fontos kérdés - ettől pedig a néző kapásból jóindulatot érez az előadás felé. Azonban a Dermedési pont végül cserben hagy, mert nem mond el semmi újszerűt arról, hogy miért vándorolnak ki az emberek Magyarországról, hogy megoldás-e ez bármire, vagy hogy mit lehet tenni ellene.
Olyan témáról szól a K.V. Társulat új bemutatója, ami itt és most mindenkit foglalkoztat, ami aktuális, valós és fontos kérdés - ettől pedig a néző kapásból jóindulatot érez az előadás felé. Azonban a Dermedési pont végül cserben hagy, mert nem mond el semmi újszerűt arról, hogy miért vándorolnak ki az emberek Magyarországról, hogy megoldás-e ez bármire, vagy hogy mit lehet tenni ellene.
Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata - Fotók: Kállai-Tóth Zsanett
Pedig az érezhetően a három színésznő - Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna és Bartsch Kata - improvizációiból is táplálkozó előadás friss, élő és élénk, mint angolna a szakadt halászhálóban. Három régi barátnő néhány találkozójából és beszélgetéséből áll össze a darab, és a színészek Rába Roland rendezésében tényleg meg tudják teremteni a szituációk - közös főzés, konyhai dumálás - életszerű hangulatát, igazi baráti légkört tudnak létrehozni a színpadon is.
Bartsch Kata, Száger Zsuzsanna
Urbanovits a földhöz ragadt, pragmatikus nő (nem csoda, hogy az ő konyhája a találkozók helyszíne), aki mindenkit óva int a túlzott kalandozástól, legyen az akár egy ketrecharcos pasi vagy egy spontán kivándorlás. Bartsch Kata az ő ellentéte (ketrecharcos pasival és spontán kivándorlási ingerrel), laza és látszólag felelőtlen - de a színésznő pontosan megmutatja, hogy a felszín csak leplezi az akut önkép-keresési problémákat. Száger Zsuzsa pedig a mosolygó harmadik, aki mindenkivel elhiteti, hogy az ő oldalán áll, és akit éppen ezért szinte nem is tartanak önálló személynek. Száger inkább a szélsőségesebb állapotokat tudja nagyon hihetően játszani, míg a hétköznapi mondatokat nem mindig találja meg magában - Urbanovits pedig épp fordítva, tényleg emberből és nem színészből beszél a legtöbbször, viszont ő a kilengéseknél tűnik mesterkéltebbnek. Bartsch Kata jól egyéníti ezt is, azt is; minden helyzetben remek.
Bartsch Kata
És jók a szituációk, ismerősek a konfliktusok és a jellemek is - de idővel Rába ki akarja futtatni a darabot valahová, csak az nem látszik egyértelműen, hogy hová. Előbb a tévében szólalnak meg egyszerű utcai járókelőnek tűnő egyszerű utcai járókelők, hogy olyan ezerszer és ezerszer hallott közhelyeket mondjanak el újra, mint hogy "külföldön sem jön össze mindenkinek" vagy "majd ha itthon is meg lehet élni takarításból, itthon maradok". Aztán előbb az egyik, majd egy másik szereplő is emigrál; egyikük élete gyökeresen felfordul emiatt, a másikuk viszont végre megtalálja önmagát - de mindketten élvezik az új életet, még ha a Túró Rudi meg a tejföl hiányzik is nekik. A harmadik viszont beleőrül a magányba vagy az itthoni kilátástalanságba, hogy ezáltal egy abszurd lezárással Rába valami olyasmit mondjon el, hogy jelenleg nincs működő megoldás arra, hogy megálljon a kivándorlási hullám. Ezen kívül pedig akarva vagy akaratlanul, de egyértelműen állást foglal egy ennél bonyolultabb kérdésben, és azt sugallja, hogy aki elmegy, az végül biztosan jól fogja érezni magát, aki itt marad, annak meg harangoztak.
Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Urbanovits Krisztina
Egy ilyen leegyszerűsítő magyarázattal pedig akkor is nehéz lenne mit kezdeni, ha rendesen ki lenne fejtve, és valóban a történet korábbi részeiből következne - de ez nincs így. Így pedig, életszerű játék és jó színészek ide vagy oda, csak azt érezni, hogy valamit valaki mondani akart nekünk, de hogy mit, azt nemhogy mi nem értjük, de talán ő maga sem tudja.
Dermedési POnt - Tarján Tamás kritikája a Revizoron
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4816/raba-rolandzoldi-gergely-dermedesi-pont-k-v-tarsulat-fuge-thalia-arizona-studio/
PÁNIK
Rába Roland–Zöldi Gergely: Dermedési pont / K. V. Társulat – Füge (Thália, Arizona Stúdió)
2013.12.04.
Konyhafilozófia nem nyújt receptet életproblémákra. Három konyhafilozófia kevesebb, mint egy. Antihősnőink a konyhából indulnak és oda térnek vissza, nagy kör-tanácsadásban osztva meg egymással gondjaikat és gondolataikat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A három nő olyannyira egy, hogy a színlapon még szerep szerinti nevük sincs feltüntetve – csak a diskurzus, szócséplés során szólítják néven egymást –, sBartsch Kata, Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina színpadi egyéniségként érdekesebb, tartalmasabb is, mint a figurák, amelyeket (valamelyest bizonyára testre szabva) számukra írtak.
Urbanovits az inkább érzelmi, mintsem intellektuális telítettséget futtatja az előbb serény mozgású, utóbb kórosan lelassuló, anyáskodó nőalak orra fölött meg-megjelenő két függőleges ráncba, a homlok felhőibe. Vele, a tipikus, hiába tip-top irodalmi szinglivel ellentétben Száger hétköznap is partira öltözve, vibrálva mutatja meg a szexuálisan mindig ugrásra kész, ám valójában nem eroto-alapállású, kapcsolataiban is magányos barátnőt. Bartsch a lezser extrémnő (csak az imént történt, hogy kocsijával „majdnem elgázolt egy vonatot”), a dzsogging- és a hátizsák-korszakot maga mögött hagyva ő megy át a legnagyobb fokú külső változáson. Londontól Budapestig is piros estélyiben és tűsarkúban utazik a repülőn, vagy a landolás utáni átöltözés lett a legfontosabb számára. Ám belső iránytalansága a három (konyhai) epizód szaggatott cselekményideje alatt sem vált a női macsó igazi, uralt én-tudatába. Inkább csak megjátssza beérkezettségét. Ahogy – hol indokoltabban, hol és legtöbbször indokolatlanul – a másik kettő is a mellébeszélésben, fantáziálásban, szlogen-ismétlésekben és verbális agressziókban keres menedéket.
 Urbanovits Krisztina |
Nem valószínű, hogy a Dermedési pont egyik írójának, a rendezést is jegyző Rába Rolandnak ne jutott volna eszébe első, 2009-es, sikeres rendezése, a Pánik (Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad), melybe színészként mindjárt a premieren be is kellett ugrania. (Érdekes névparadoxont előidézve, mert Mika Myllyaho darabját a közreműködő művészek becézett magyar nevéhez igazították. Arra a szövegmódosításra már nem volt sebtében lehetőség, hogy Tomi és Robi – Szabó Kimmel Tamás és Marton Róbert – a Miklós Marcellt váltó Rába Rolandot Marci helyett Rolinak szólítsa, ezért végig „Marcizták”.) A finn író színműve három férfira, rokonra-barátra íródott. Egyikük épp az idegszanatóriumból jött, s közös jellemzőjük: mindhárman egymás idegeire mennek. Az üvöltözés és káromkodás közepette is szemérmes összetartozással, segítő szándékkal, mert azért szeretik és értik ők egymást. Testvérek, barátok.
Rába Roland és Zöldi Gergely szövegkönyve valami hasonló, női kiadásban. Az elején prológusszerűen el is hangzik: a szeretetről lesz szó. A három nő egyike aligha kerülheti el a végén az ideggyógyintézetet, a másik kettő is ott áll megfürödve, tehetetlenül. Vagy nem állnak, hanem fekszenek, nem „megfürödve”, hanem vérben ázva? A néhány ügyes fordulattal és bemondással feldobott szünet nélküli minidráma befejezése igyekezne elrugaszkodni a csipetnyit ironizált közhelyek földhözragadtságából a thrilleres látomás fenyegetőbb világába, noha az előadás maga sem dönti el, a társalgási, sőt csacsogási színmű után búcsúzóul milyen hangfekvést válasszon.
 Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu |
Egyezik a Pánikéval a díszlet- és jelmeztervező személye is.Daróczi Sándor az öltözékekben pontos, a kellékekben találékony. A realisztikus küllemű minőségi konyhát elcsúfítja, hogy a vízcsapba kerti locsolócső vezeti be a vizet és műanyag dézsa vezeti le. Nem gond, ha ez a nézőnek szembe tűnik? Akkor az egészet másként kellene prezentálni, kevesebb valóságfényképező színészi „rádolgozással”, a fölösleges repetitív mozzanatokat elhagyva, groteszkebbre fogva a helyenként vaskos, keserű, már-már szociologizáló tényeket is.
Rába Rolandon kifogott a mozgássorokat bénító („dermesztő”), megkötő térképzés (a konyhai pult előtt méterekkel egy bőrkanapé várja a szereplőket). A pult alá beszorított, eltüntetett-előszedett tárgyak, a pult(-paraván) mögött néha zsúfolódva, együtt sürgő és deréktól fölfelé látszó színészek a bábszínház sajátos dimenzióit is belevihették volna a kevés színnel élő megjelenítésbe. Az illusztratív, tér- és időkitöltő elemek (egy sárga TAXI-lámpa, a videó-bejátszás képei stb.) ugyancsak passzívak, lomhák, különösebb képzettársításokra a zenei aláfestés sem ragadtat.
A látlelet a felszínesség alól is kiolvasható. Látunk három átlagos nőt, még nem az ÖTYE-korban (a Rövidítésszótárban is megtalálható a négy karakter feloldása: Öreg Tyúkok Egyesülete), de FÖTYE-ként (létrehozhatnák a Fiatal Öreg Tyúkok Egyesületét). Látjuk és értjük hármuk különféle és mégis egy életfélelmét, életkudarcát, és a legjobb percekben megszólal a felismerés: nem biztos, hogy az „innen el kell menni” segít, London sem fenékig tejfel. Ha vissza kell jönni, ide, az sem könnyebb. Van az úgy – úgy van az –, hogy az élet nem festi fel nagy kék jelzéssel a kiutat.
Szerző: Tarján Tamás
Címkék: Bartsch Kata, Füge, K.V. Társulat, Rába Roland, Száger Zsuzsanna, Thália Színház, Urbanovits Krisztina
Szerző: Rába Roland, Zöldi Gergely
Rendező: Rába Roland
Játsszák: Bartsch Kata, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina
Díszlet és jelmez: Daróczi Sándor
Videó: Mészáros Katalin
Rendezőasszisztens: Lippai Krisztina
Rendező: Rába Roland
Játsszák: Bartsch Kata, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina
Díszlet és jelmez: Daróczi Sándor
Videó: Mészáros Katalin
Rendezőasszisztens: Lippai Krisztina
2013. december 2., hétfő
Nekünk gazpacho kell - INDEX
http://index.hu/kultur/2013/11/29/nekunk_gazpacho_kell/
Nekünk gazpacho kell
Három nő összejön, főzik a levest és beszélgetnek. Sejthető, hogy a békés szituációból hamarosan lelki zűrzavar lesz, de a K.V társulatnak és Rába Rolandnak köszönhetően mindezen hatalmasakat röhöghetünk.
Rába Roland, ahogyan a nekünk adott interjúban is elmondta, nagyon szeretett volna már nőkről készíteni egy darabot, mert úgy érzi, ritkán nézzük a társadalmi problémákat női szemszögből. Rendezett már a Nemzetiben és Radnótiban is, független társulattal azonban ez az első rendezése, a kizárólag nőkből álló K.V. (Külön Vélemény) társulat inspirálására.
Saját élmények
Rába Roland elmondása szerint a húgán keresztül testközelből tapasztalta meg, mennyivel nehezebb a döntés sok kérdésben egy nőnek, mint egy férfinak. „Az egyik húgom kint él Angliában, és nagyon sokat beszélünk arról, hogy mennyire hiányzik neki, hogy hazajöjjön, de amikor itt van, akkor mennyire elmenne. A darab egyik kérdése, hogy miért akarunk elmenni, vagy, ha itt maradunk, akkor itt leszünk-e hagyva. De nemcsak erről szól a darab, hanem elsősorban a nőkről és a problémáikról." A K.V társulat pedig a másik alapötletet hozta a darabba: az ő fejükben egy olyan történet fogalmazódott meg, hogy három régi barátnő együtt él, egyiküknek nincs munkája, ezért egy főzőtanfolyamot indítanak.
Képeinkért kattintson!Fotó: Karip Timi
Rába Roland a munkanélküli lányt és a főzést meghagyta, az egész darab egy konyhában játszódik, - nem véletlenül, hiszen a legtöbb nőnek a gasztro-őrülettel is fel kell vennie a versenyt. A darabot azonban nem írta meg senki, és ez benne a legjobb. A színészek (Bartsch Kata, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina) többszöri improvizációiból született meg a szövegkönyv, amelyet végül Zöldi Gergely gyúrt egységes egésszé. Rába minden próbát felvett magnóra majd mindig újra hallgatva kiszűrte, melyek azok a témák és beszélgetések, amelyek nem kellenek, melyek maradjak, vagy éppen legyenek dominánsabbak.
Ketrecharcos és társai
A felszínen minden békés és vidám: összejönnek a csajok, fő a gazpacho, de ahogy az már lenni szokott, szépen lassan előtörnek a mélyből a rejtegetett dolgok: a munkanélküliség, a pénz hiánya, az alkohol, a szex, sőt egy ketrecharcos is. Az erős párbeszédek és a női gondolatok közben végig kísért a mai magyar társadalom egyik legfontosabb kérdése: menni vagy maradni? Elmenjen-e Londonba az, aki itthon nem boldogul? Elmenjen-e egy olyan helyre ahol nem csak a családja, meg a Túró Rudi, de még a nyamvadt hetes busz is hiányzik neki, viszont legalább pénzt keres? Bár a darabnak kétségkívül ez a legfontosabb kérdése, - amit még videóbejátszások is igyekeznek erősíteni, - mégsem erről szól, a történetet és az egész 80 percet sokkal inkább elviszi a három zseniális színésznő és a párbeszédeik. A nők életének központja Stefi (Urbanovits Krisztina ) lakása, ahová barátnői élősködni járnak, kihasználják, mindent elvesznek és megesznek, és soha semmit nem adnak vissza. A lehet-e itthon boldogulni kérdésnél (talán mert ez már egy kicsit túlbeszélt téma) minket sokkal jobban megérintett Stefi alakja, akinek, mint a darabban szép fokozatosan kiderül, határozott jelleme csak egy máz, és valójában jobban függ a magának kialakított anyáskodó szerepétől és élősködő barátnőitől, mint azok tőle. Rába Roland és a színésznők fricskát mutatnak az önmagukat kereső embereknek is, és rámutatnak: önmagunk keresése közben lehet elveszni a legjobban.
Fotó: Karip Timi
Bartsch Katán és Száger Zsuzsannán kissé még keresik magukat a szerepben, utóbbi néha túlzásba viszi a tünci-büncizést, Urbanovits Krisztina azonban olyan zseniálisan hasít végig a darabon, olyan mérnöki pontossággal formálja meg mindkét karaktert, ami neki jutott, hogy öröm nézni. A Dermedési pont már a bemutatón is remek szórakozást nyújtott, még ha kicsit egyenetlen is volt a darab, a némileg döcögős első részt egy erősebb második követte. De ebben a műfajban pont az a jó, hogy ahogyan összeérik a szöveg és a történet, az előadás is egyre jobb lesz.
Rába Rolandot Almodóvar női alakjai inspirálták és az ő filmjeihez hasonló darabot szeretett volna létrehozni, magyar nőkkel a színpadon. Egy olyan előadást, ami komikus, de azért mégiscsak összeszorul a gyomrunk tőle. Szerintünk ez sikerül neki. A Dermedési pont szórakoztató darab, lehet rajta nagyokat röhögni, meg persze drámázni is. De azért ha a későbbi előadásokban még tovább tolódik a hangsúly a humor irányába, az nem lesz baj.
Fotó: Karip Timi
A Dermedési pont további időpontjai: november 29 és 30. Thália Színház / Független Thália Projekt
2013. november 28., csütörtök
2013. november 20., szerda
Dermedési pont - Revizoronline
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4807/beszelgetes-szager-zsuzsannaval-es-urbanovits-krisztinaval/
NEM KIOLTJUK, MEGERŐSÍTJÜK EGYMÁST
Beszélgetés Száger Zsuzsannával és Urbanovits Krisztinával
2013.11.25.
A K. V. Társulat és a Füge Produkció a Thália színházban mutatja be Rába Roland és Zöldi Gergely Dermedési pont című előadását. A próbán beszélgettünk az előadás két szereplőjével, a társulat alapítóival, Száger Zsuzsannával és Urbanovits Krisztinával női dolgokról és a függetlenek lehetőségeiről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Revizor: Új bemutatótoknak, a Dermedési pont című előadásnak a témája – három nő és egy konyha története - nem szokatlan tőletek. Mindig nagyon érzékeny, nagyon aktuális kérdéseket dolgoztok fel, mely sokszor kapcsolódik a nőséghez. Női sorsokat, történeteket visztek színre. Miért lett fontos számotokra?
Urbanovits Krisztina: A K. V. női társulat, Zsuzsával hoztuk létre, célkitűzésünk, hogy jelenjen meg a munkáinkban nőként hogyan látjuk a világot, hogyan gondolkodunk róla. Ez nem jelenti azt, hogy csak női szereplőkkel dolgozunk, de fontosnak tartjuk, hogy látásmódként jelenjen meg az előadásainkban. Ha ez kézjegyként ott van az előadásainkban, az fontos számunkra.
R: Az elmúlt években több társulat játszott női kérdéseket, problémákat felvető előadásokat. Az első ilyen témát feldolgozó előadás még évtizeddel ezelőtt A vagina monológok volt. Még mindig hiány a magyar színpadokon a téma?
Száger Zsuzsanna: Kezdetben nem volt tudatos, hogy női témákat dolgozzunk fel, hogy rólunk, nőkről szóljanak az előadásaink. De egyre inkább fontos lett, hogy nők életéről, gondjairól beszéljenek a bemutatóink. Arról, hogy milyen problémáink vannak, mi az izgalma a női létnek. Mitől más, ahogyan mi csinálunk belőle színházat, miben különbözik a mi rálátásunk erre. Mitől más női szemmel, érzékenységgel, női humorral és iróniával kibontani, feldolgozni ezeket a témákat.
UK: Az valóban nagyon fontos számunkra, hogy behúzzuk ezeket a női témákat. Nem mi vagyunk az elsők, akik hozzányúlunk a témához, de úgy gondolom, ezekről beszélni kell.
R: Számtalan módon születik meg nálatok egy előadás. Van, hogy felkértek valakit a szöveg megírására, van, hogy ti választotok kortárs szövegeket és dolgozzátok fel fiatal rendezők rendezésében. Mit adnak hozzá a gondolkodásotokhoz?
UK: Ezeket a témákat szerencsés olyan nyelvezetben és olyan módon feldolgozni, ahogy ezt a kortárs darabok teszik. Jó az is, hogy itt próbafolyamatokon keresztül születik meg az előadás. Az is izgalmas, amikor valaki klasszikusokat vesz elő, és napjainkból tesz fel kérdéseket, de most az érdekelt bennünket, hogy azokról a dolgokról, amelyek ebben a pillanatban történnek, ebben a pillanatban tudjunk szövegeket létrehozni. Előző bemutatónk, a Gardénia megírt kortárs darab volt (Elżbieta Chowaniec), amely szintén bennünket izgató problémákat dolgoz fel.
R: Hogyan indul el a közös munka? Hogyan született meg a Dermedési pont Rába Rolanddal?
SzZs: Az ötlet, hogy csináljunk egy előadást három barátnőről, akik egy bérházban laknak, már korábban megszületett. Egyiküknek nincs munkája, ezért kitalálják, csináljanak közös főzőtanfolyamot. Úgy éreztem, Rolanddal kell létrehoznunk. Kriszta régről ismerte őt, de sose dolgoztunk még együtt. Rolandnak nagyon tetszett az alapötlet, de más irányban kezdett el gondolkozni. Rengeteg közös beszélgetést, improvizációt vett fel magnóra, ezekből írták meg Zöldi Gergellyel közösen a Dermedési pontot.
R: Belenyúltok, beleszóltok, ötleteltek ti is?
 Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna |
UK: Persze, sőt rengeteg vita van. Nagyon személyesek a szövegek, nagy részük a mi improvizációinkból született. Ez meg is nehezítette a darab megszületését, ugyanakkor nagyon jó és termékeny vitáink voltak. Az írói rész a fiúké, de folyamatosan hozzászóltunk, beletettük a mi gondolatainkat. És van, hogy felkérünk írókat. Ilyenkor az alapötletet mi hozzuk, és ahhoz keresünk szerzőt. De olyankor is közösen születik meg a mű. Ilyen volt a Juhász Kristóffal közös munka, ő írta aFellebbezést és a Kitin Klán a Kertbe megyelőadásaink szövegét. A Bagoly című darabot Tamási Zoltán írta nekünk. Elmondtuk az ötletünket, két nap múlva kész volt egy egészen más szöveg, de tetszett nekünk. Mindig kockázat, hogy mi születik az ötleteinkből. De a tehetséges emberek makacsok és öntörvényűek.
R: Mindketten a kaposvári Csiky Gergely Színház színészei voltatok. Amikor eljöttetek, létrehoztátok a társulatotokat. Kaposvár utolsó évei, a széthullás azt erősítették meg, hogy mást és máshogyan kell létrehozni? Vagy éppen ott kaptátok meg azokat a megerősítéseket, hogy azt a még nagyon jól működő színházat, aminek az utolsó éveiben ti is dolgoztatok, folytatni kell? Hiszen mindkét korszakát megélhettétek a színháznak.
SzZs: Egy öltözőben öltöztünk Krisztivel. Ez a női öltöző csodálatos világ. Senki nem lát bele. Alapélményem lett. Úgy éreztem, valami ehhez hasonlót kell létrehoznunk, megmutatnunk. Ez inspirálta az első darabunkat, a Fürdőszobát. Az is fontos volt, hogy ne csak ránk kiosztott szerepeket játszhassunk el, hanem együtt hozzuk létre az alkotást. Hogy olyanokkal gondolkodhassunk és dolgozhassunk együtt, akiket mi választunk. Lassan, fokozatosan váltunk le a kaposvári színházról.
UK: Amikor 1994-95-ben odakerültünk, már arról beszéltek a régiek, hogy a színház leszálló ágban van. De mi még szerencsére nagyon nagy előadásokban, fontos rendezők mellett játszhattunk. Én Kaposváron kaptam azt az inspirációt, hogy dolgozni kell! Ha van mondanivalód, azt meg kell valósítani és ebben senki nem gátolhat meg. Már Kaposváron rengeteg előadást készítettünk a stúdiószínpadon. Éjszakánként próbáltunk. Babarczy László mindig megnézte ezeket a próbákat és engedélyezte az előadásainkat. Kaposváron tanultam meg, hogy a semmiből is létre lehet hozni nagyszerű dolgokat, ha hisz benne az ember és nagyon akarja. Ez adta az inspirációt ahhoz, hogy Zsuzsával létrehozzuk a K.V. Társulatot, céget alapítsunk, együtt dolgozzunk. Lehet, hogy a létrehozás is női dolog.
R: Ez a lét sokkal kiszolgáltatottabb, mint egy állandó társulat tagjainak lenni. Mennyiben határozza meg ez a létezéseteket?
UK: Annál kiszolgáltatottabb létezés, mint „kőszínházi színészként” próbatábláról szembesülni azzal, hogy milyen előadásokban fog játszani, nem létezik számomra. A függetlenség nekem a szabadságot jelenti. Egzisztenciális problémák a kőszínházban is megvannak. Természetesen vannak nehézségek, hogy egy-egy előadás létrejöhessen, hogy a társulat fennmaradhasson. Folyamatosan pályázunk, küzdünk a létezésünkért.
R: Párban gondolkoztok, nagyon erős, ahogy együtt dolgoztok. A társulat neve, a „Külön Vélemény” mégis nagyon határozottan kettőtök saját szabadságát fogalmazza meg.
SzZs: Mind a ketten nagyon erős egyéniségek vagyunk, tele vagyunk állandóan ötletekkel. Sokszor külön utakat járunk be a munka során. Ez az a nagyon külön vélemény, ami a munka végére mindig egy közös állítást hoz létre. És ez nagyon fontos! Nem kioltjuk, hanem megerősítjük egymást. Azt is szeretem, ahogy mint tigrisek tudunk együtt harcolni, küzdeni.
R: Hány év munkája kellett ahhoz, hogy elismert társulat legyetek?
UK: Elismertek vagyunk?
R: Ismernek titeket, fesztiválokra jártok, van állandó közönségetek. Az első évekhez képest történt elmozdulás?
UK: Hat éve létezünk. Én, sajnos, nem érzem magunk elismerteknek. A rengeteg előadás a szívós munkáknak köszönhetően jön létre. Rengeteg az akarat bennünk, de minden új munkánál a nulláról kell kezdenünk.
SzZs: A legelső darabunk, a Fürdőszoba eufórikus volt. Mi írtuk és rendeztük, mi szedtük össze a díszletet és jelmezeket. Az volt az első olyan állítás, hogy létezünk. Mind a szakma, mind pedig a barátok megerősítettek bennünket abban, hogy jó és fontos, amit csinálunk. Hatalmas erőt adott. De hogy mit jelent, hogy ismert, elismert, nem tudom… nem ebben gondolkodom.
UK: Én erősen depresszív alkat vagyok, sötéten látom a helyzetet. De teszek rá. Sokkal jobban motivál, hogy dolgozzam, mintsem, hogy mit gondolnak rólunk. Annál sokkal jobban szeretek dolgozni. Nem vagyok elégedett, de senki nem tud megakadályozni abban, hogy csináljam. Az előadások után a beszélgetéseken sokan ottmaradnak, kérdeznek, hozzászólnak. Úgy gondolom, ezzel célba ért, amiért csináljuk.
 Urbanovits Krisztina a Gardénia című előadásban. Fotó: szinhaz.hu |
R: Több, fiataloknak szóló előadásotok van. Ezzel jártok iskolákba. Ez is egy nyitási felület? Miért fontos számotokra az ő korosztályuk?
UK: Most készül a harmadik ifjúsági előadásunk, aTizenkét hét. Egy korábbi workshop munkából Novák Eszterrel együtt hoztuk létre. A darab a kamaszkori terhességről szól, ami iszonyatosan fontos téma. Évek óta járunk iskolákba színházi nevelési programunkkal. Egészen újfajta útja a színházcsinálásnak. Jó frissítést ad a különben sokszor elnehezült színházi formának.
R: Nekik játszani tükör is számotokra?
UK: Persze. Sokkal nyersebben és élesebben reagálnak előadás közben is. Rengeteg frissítést ad nekünk. A Fellebbezés előadásunkat játszottuk iskolákban is. Megerősödött, erősebbé vált az előadás abban a közegben. Nem véletlen, hogy éppen a függetlenek mennek el ebbe a nevelési irányba. Olyan vérfrissítést ad, ami nagyon inspiráló és visszahat a színházra. És közvetlen, azonnali a hatása. A független létben éppen az a gyönyörű, hogy lehetőség és szabadság van a kőszínházi léttől való elszakadásra minden tekintetben.
R: Mi változott Kaposvárhoz képest? Mi a ti szabadságotok?
UK: A most bemutatásra kerülő Dermedési pontban, ha úgy érezzük, akár teljes felvonást, mint ahogy meg is történt, megváltoztathatunk. A végét még most találjuk ki, mert az eddigi utak nem működtek. Nem csak a szabadság, a belső igény is nagyon erős. Nemcsak, hogy végigjárhatjuk, de végig kell járnunk! A működésünk ugyanolyan, mint bármelyik kőszínházé, de más a hozzáállásunk. Tudnunk kell, mi az a terület és téma, aminek a kockázatát megengedhetjük magunknak. Tudnunk kell, hogy nem ezer embernek játszunk, de ez nem rossz kompromisszum, hanem olyan szellemi kihívás, hogy annak a száz embernek szóljanak az előadásaink. Erre törekszünk.
Szerző: Marton Éva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
