Így búcsuztatjuk 2011-et: Juhász Kristóf Nemiség, kábítószer tánczene - december 16-án a Fogasházban

A K. V. Társulat bemutatja:
Juhász Kristóf : Nemiség, kábítószer, tánczene

Nőkről, pasikról, bizarr kalandokról, felnőtté válásról – vagy nem válásról, szerelemről, halálról, rögvalóságról és örökkévalóságról, egy koncert közben megalakult zenekarról, több elveszett szüz...ességről ám megtalált erényről, majd újra elveszett boldogságról, arról, hogy szerezzünk erotikus szempontból kamatozó stigmákat biciklizés vagy házibuli által, arról is, mit nem érdemes olvasni a szülészeten, meg arról is, hogyan éljünk együtt mosómedvével, és még arról is, hogyan ne vágjuk föl az ereinket, és még arról is, hogyan ne költözzünk össze szerelmünkkel, valamint hogyan ne tartsunk halakat.
Intimitás szakralitás és férfibánat 60 percben.

Előadja: Juhász Kristóf

Színházi nevelés - Fellebbezés a Petrikben

2011 december 14-én kétszer játszottuk el a Fellebbezést a Petrik Lajos Szakközépiskolában. Az előadásokat töb száz fiatal nézte meg. Két fontos vendégünk is volt: Nánay István és Vekerdy Tamás. Ők a FÜGE Tantermi páylázatának kurátorainként jöttek el és döntenek afelől, hogy további előaádsokra is kapunk e támogatást. Van miért izgulnunk...

Gardénia kritikák - Fidelio

Úrinők, bunda nélkül
2011. december 2. - Frauenhoffer György - Fidelio -

Az egy évvel ezelőtt felolvasó-színházi keretek között bemutatott Gardénia idén novembertől a Kortárs Drámafesztivál jóvoltából teljes, szcenírozott formában is megtekinthető a Thália Színház Új Stúdiójában.
Illene azzal indítani, hogy a Thália Színház Gardéniája - jelentsen ez bármit - ízig-vérig nődráma. Nőelőadás. Nőszínház. Szerzőstül, rendezőstül, mindenestül. Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina, a színre vivő KV Társulat két alapítója is megerősíti ezt: munkáikkal hangsúlyosan a hazai színházakban előszeretettel mellőzött nőtémákra reflektálnak; azonban az előadás ötödik percében nyilvánvalóvá válik, hogy a 20. század történelme, a maga minden mélységével és (ritkább esetben) magasságával uniszex.

Adott egy család, egy nőcsalád. A férfiak (hol apák, hol férjek) ezúttal nem kapnak helyet a színen. Ha kapnak is, csak annyira, hogy az általu(n)k írt történelemkönyvek tabuit és sztereotípiáit sorra vonultatja fel, majd robbantja szét a négy főszereplő. Négy névtelen Nő négy generáción átívelő, alkoholtól és verejtéktől szagló mikrotörténelme: a náci tisztekkel kényszerből kacérkodó, méltóságából kiforgatott anyáé, az annak bűneit kíméletlen munkával kompenzáló lányé, a merev életszabályokat felrúgó, alkoholista unokáé és a megváltás steril angyalának képében tetszelgő dédunokáé. Konfliktusok egész hálójára felépített családtörténetük alapélménye egymás tagadása, elvetése, majd újra felismerése.



Elżbieta Chowaniec drámája szorosan illeszkedik azon szövegek sorába, melyek egyszólamú történelemismertetés helyett személyes történetek sorára fűzik fel a 20. század kisebb-nagyobb eseményeit. A túlnyomórészt monológokból építkező darab alakjait olyan, egymástól fényévekre eső történelmi tapasztalatok határozzák meg, melyek eleve kódolják a párbeszéd képtelenségét, épp ezért az egyéni történetek morális megítélése helyett mindvégig a múlt kibeszélésének gesztusán van a hangsúly. A lengyel történelemből gazdagon merítő drámaszöveg Markó Róbert dramaturg erős húzásainak köszönhetően egy globálisabb kontextusba kerül át, mely a nem polonista néző szempontjából mindenképp szerencsés döntésnek könyvelhető el.

Pelsőczy Réka a darab többszólamúságából kiindulva rendezését monológáriákból és panasz kvartettekből felépülő prózai operaként jelöli meg. A szín gyakorlatilag üres (díszlet, jelmez: Nagy Fruzsina), egyetlen domináns díszletelem a játéktér bal szélére állított zongora. Ezzel átellenben félkörívben földre szórt gardéniaszirmok: a virágé, amely a babona szerint szerencsés házasságot hoz, és amelyből három generáción át minden nőnek jutott egy szál a menyasszonyi csokrába. Az előadás kezdetén századfordulós manírokkal tarkított entrée-val lép színre a zongorista (zeneszerző: Kákonyi Árpád). Jelmeze épp annyira karikatúrája egy kornak, mint Chopin és Joplin között egyensúlyozó kísérődallamai. A négy színésznő beléptét minden egyes alkalommal (felvételről bejátszott) ováció és körreflektor kíséri. Díszes jelmezeik alapján primadonnák: olyan nők, amilyeneknek mindig is képzelték magukat. Mozdulataik, magánszámaikat követő meghajlásaik túljátszottak, érezhetően nagy rájuk a nagyvárosi operadíva szerepe. Játékuk mindvégig frontális: nekünk, a nézőnek mondják monológjaikat, hol egyedül a színen, hol egymás mellé állva. Az előadás egyik legbravúrosabb jelenetei közé tartozik, mikor a színen álló négy Nő egymás szavába vágva, másikat hol kiegészítve, hol félbeszakítva, kánonban feszül egymásnak.



Urbanovits Krisztina polgári létből alkoholizmusba deklasszálódott dédnagymamájának gesztusaiból érezhetően visszaköszön a későbbi generációkból tökéletesen kikopott elegancia. A család legidősebb tagjaként amolyan megfigyelő pozíciót tölt be, utódai monológjait a háttérből figyeli, kommentálja vagy egyszerűen csak egy biggyesztéssel nyugtázza. Száger Zsuzsa Nő II. szerepében mindvégig feszült, ideges, hisztérikus. A nagymama nyomdokaiba lépő Bartsch Kata apró, érzékletes mozdulatokból építkezik, egyetlen fejdöntéssel képes jelezni, hogy sminkje valójában férjétől szerzett monokliját rejti. Spiegl Anna fegyelmezett visszafogottsággal tagadja felmenői félresiklásait, ám angyalfehér jelmeze és kimért szavai mögött tudható, hogy harmónia helyett egy újabb szélsőség rejtőzik, a történet pedig sosem ér véget.

Gardénia kritikák - 7 óra 7

Elżbieta Chowaniec: Gardénia (Thália Színház)
7óra7: 8 pont
Közösség 8.00 pont

Megmutatjuk, hogy kell élni


Magyarország 2009-ben még mindig második volt az öngyilkossági statisztikákban, csak Dél-Korea tudott megelőzni minket, de alkoholizmusban is a top ötben vagyunk. Nincs nagyon ember Magyarországon, aki valamilyen formában ne találkozott volna a tönkrement, elgyötört, boldogtalan, agresszív és romboló élet valamilyen megnyilvánulásával. A hagyomány apáról fiúra, anyáról lányára száll – de vajon örök-e a körforgás?

In medias res: máris egy monológban vagyunk, egy nő beszél az életéről, nehéz felvenni a fonalat, nem tudni, miért érdekes ez, de ez az asszony nagyestélyit visel, mégis a kijevi nyomorról beszél halk zongoraszóló kíséretében. Furcsa. Aztán még egy monológ jön, egy lány beszél az anyjáról, ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanazt csinálja, mint ő, neki sem sikerül megtalálni a nagy őt, de a gyerek mindennél fontosabb. Nem, nem a gyerek fontosabb minél, hanem hogy legyen. Anya és lánya gyűlölik egymást – persze, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Családi viszály, veszekedés, ujjal mutogatás… felnő a harmadik generáció is. Anyja és nagyanyja terhe is a vállán, két alkoholista, kell a gyerek, kész a negyedik generáció. Ő már csak azt látja, hogyan fekszik romokban egymáson három meggyötört kor, három generációnyi kilúgozott, összeaszott erkölcs, három gyűlöletes és szánalmas sors, három zsákutca. De ha ebből nem lenne kiút, nem lenne semmi a világon, márpedig a világ van, így kiútnak is kell lenni.


Fotó: Kállai- Tóth Anett Gardénia - Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Spiegl Anna

Pelsőczy Réka rendező az első pillanattól kezdve egyértelműsíti, hogy nem a nyomorúság maga, hanem a rendszer érdekli. Egy zongoraest sztárjai a szereplők, valamelyik operaházban vagy puccos hangversenyen; a közeg elegáns, kifejezetten nagypolgári. A rémmesének nem is a színpadon, hanem a fejekben a helye, azokban a fejekben, amik hordják magukkal a sérüléseket, cipelik a szülők, nagyszülők nyomasztó hagyatékát. Nem képeskönyvre, hanem katalizátorra van szükség, hogy a hagyatékot ne felejtsük el, hogy legyen esély kezelni. Mert csak azt a problémát lehet kezelni, ami nincs elfelejtve, nincs eltakarva, nincs átdefiniálva. Az alkoholizmus alkoholizmus. Az összeszarva a kanapén fetrengő mattrészeg apa és a meztelenül a szoba közepén ernyedten fekvő öntudatlan szülői pár nem kikerülhető. Nem átfogalmazható. És van az a pont, amikor mindez megérthető, amikor ezen felül lehet emelkedni. Egy generáció, ami a jelenségben nem önmagát, hanem annak a gyökereit látja, ami nem csak vágyja, de tesz is a szabadságért, és amely képes megértéssel és megbocsátással viszonyulni az előzőek hibáihoz. Patetikus? Az. Talán nem is igaz. De hátha.

A választ a K. V. Társulat sem adja meg. Értelmezésükben az éteri negyedik generáció – Spiegl Anna e.h. – olyan romlatlan mint egy szent. Nagy Fruzsina jelmeztervező munkája pedig itt válik igazán szerves részévé nemcsak a formának, hanem a jelentésnek is, a negyedik generáció ugyanis hófehér lepelben, angyali nyugalommal és magától értetődő, minden gúnytól mentes megbocsátással szinte lebeg anyja, nagyanyja és dédanyja felett. És érdekes, igazából ekkor kap emberarcú vonásokat a többi nő is, akik ezúttal együtt próbálják meggyőzni a negyediket, hogyan kellene élni, felhozva példának az ő remekbe szabott, makulátlan, önfeláldozó pályafutásukat. Urbanovits Krisztina eddig a pillanatig inkább kontúrokban létezik, Száger Zsuzsanna a koncepciózus drabalitáson túl ekkor találja meg az arányokat, és bár Bartsch Kata eddig is jól érezte az elidegenítés és a valóságos közti határt a játékban, a hármas jelenetben még inkább önazonosnak tűnnek a fájdalmasan kisszerű és közhelyes mondatok, Spiegl Anna pedig nem tesz ironikus élt a szentség képébe, viszont emberarcot formáz neki. Az iróniát köríti helyette a rendező, csak hogy ne legyen egyszerű a képlet, és ne feledkezzünk bele az eleve elrendeltség kényelmébe.


Fotó: Trokán Nóra Gardénia - Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Spiegl Anna

Annak ellenére, hogy az előadás kicsit nehezen szüli meg önmagát, és a humort egyelőre inkább Kákonyi Árpád egyébként rendkívül szellemes és némi színészettel is megspékelt zenéje adja, a kibontakozó minimál körmagyar női megfelelője nagyon-nagyon nem kijevi történet. A téma hiánypótló – még ha nem is példa nélküli, gondoljunk csak Tamási Zoltán Hű, de messze van Petuski című remekére –, a forma pedig amilyen egyszerű, annyira céltudatos. Ehhez viszont kevésbé alkalmazkodik a túlzó színészi játék, aminek a humorát még nem sikerült kiaknázni, másféle kölcsönhatásba pedig egyenlőre nem kerül az anyaggal – mindössze elidegenít, de azt megteszi helyette a díszlet és a jelmez is. Ennek ellenére azonban a Gardéniák egy olyan történet, ami nem hogy nem példa nélküli, sokkal inkább jellemző: a magyar valóság egy eltakarni kívánt szelete, női szemmel – de nagyon nem csak nőknek, hanem annak az országnak, ami még mindig a második az öngyilkossági statisztikában, és a top ötben van az alkoholizmust tekintve is. Egy országban, ahol mindenki tudja hogyan kell élni, de valami miatt csak nagyon kevesen merik tényleg azt tenni.

Zsedényi Balázs

gardénia kritikák - szinhaz.net

Női futamok
Kovács Dezső a Gardéniáról
A lengyelektől van mit tanulnia a magyar színháznak...

A mai lengyel dráma egyre inkább otthonra lel a magyar színpadokon. Szimbolikus jelentőségű, hogy az immár tizedik Kortárs Drámafesztivál igencsak gazdag programja éppen egy fiatal lengyel szerző, Elżbieta Chowaniec színművének, a Gardéniának a színrevitelével kezdődött. A lengyelektől van mit tanulnia a magyar színháznak, s nemcsak a sokszor felemlegetett hagyományok okán, hanem stiláris fogalmazásmódban, dramaturgiában, szemléletmódbeli bátorságban. Tavaly jelent meg a Kalligram Kiadónál Pászt Patrícia fordításában és szerkesztésében a Fiatal lengyel dráma című kitűnő kötet, amely tíz jelenkori darabot tesz hozzáférhetővé magyarul (köztük a Gardéniát), s hamarosan könyvesboltokba kerül a lengyel színház emblematikus alakjának, Tadeusz Słobodzianeknek is a drámakötete. (Tőle az évad kezdete óta játssza nagy sikerrel a Katona József Színház A mi osztályunk című, igencsak fajsúlyos, a kelet-közép-európai történelemmel kíméletlenül szembesítő színművet.)
A dráma- és forgatókönyvíró, a filmvilágban is otthonosan mozgó Elżbieta Chowaniec 1982-ben született Krakkóban, s a Thália Új Stúdióban most bemutatott színműve, a Gardénia éppúgy a Słobodzianek által alapított varsói Dráma Laboratórium égisze alatt látott napvilágot, mint a kortárs lengyel drámák egész felívelő sorozata. S bár e mű is érinti a lengyel (s a kelet-európai) történelmet, a napjainkig nyúló nemzedéki önvizsgálatnak a história inkább csak keretét, hátországát adja, mint tárgyát vagy drámai törzsanyagát. A Gardénia hősei nők, négy nemzedék képviselői: az anya a második világháború idején húszas éveinek derekán jár, lánya beleszületik a nagy világégésbe, az ő lánya a hatvanas évek szülötte, míg a legfiatalabb nagyjából egyidős a szerzővel, azaz a nyolcvanas évek elejének gyermeke. S bár Chowaniec összefonódó női sorsokra koncentrál, mégsem mondható, hogy nézőpontja szélsőségesen feminista lenne, hiszen az anya-lánya relációkból rendre masszív és egymásba tükröződő, egymást is ellenpontozó emberi sorsdrámák bontakoznak ki: családi viszályok, alkoholizmus, a gyereknevelés dilemmái, a viharos nemzedéki tapasztalatok átörökítése. Chowaniec maximálisan tipizálni is igyekszik nőalakjait, ezért aztán figuráinak nincs neve, csak számmal jelöli őket: Nő I, II, III, IV. A dráma szerkezete hosszú monológokra s közbeékelt dialógokra épül: egyre összetettebb s rétegzettebb jelentésű epizódok váltják - gyakran filmszerűen - egymást, miközben az időben is távoli nemzedékek párhuzamos szólamai szinkron egyidejűségben hangzanak föl.
Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata és Száger Zsuzsanna / Koncz Zsuzsa felvétele
Az előadás rendezője, Pelsőczy Réka ügyesen aknázza ki a mű sajátos szerkezetében rejlő szcenikai lehetőségeket s tagolja érzékenyen a matériát egyfajta zenei építkezésmód szerinti áriákra, duettekre, tercettekre s így tovább. Alkotótársaival, Markó Róbert dramaturggal, Kákonyi Árpád zeneszerzővel, a puritán teret s a jelmezeket tervező Nagy Fruzsinával, valamint a színészekkel olyan kompozíciót hoz létre, amely egyszerre ironikus és ironizált operai hatásokra tör, ugyanakkor játékosan groteszk és elemelt. Az előadás legpompásabb jelenetében az asszonyok kórusa vidor operaparódiaként énekli a legifjabb nemzedék gyermekének - mintegy szentenciaszerű útmutatóként - keserű tapasztalatait: azt, hogy hogyan is kell élni. Amit persze ők sem tudtak sosem, hiszen zilált magánélet, családi zűrök, történelmi és magántermészetű frusztrációk sora fémjelezte anyai pályájukat.
Kákonyi Árpád, aki komplett ironikus-romantikus zongoravirtuózi nyitányt is hozzáilleszt az előadáshoz, a szöveg lélegzetvételeit követő ihletett muzsikát komponált a játékhoz: a színészek megszólalásait, belépőit végig zongorafutamok erősítik-ellenpontozzák. A négy nő megformálói - Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Spiegl Anna - odaadással érzékeltetik a női szeszély és szenvedély hullámmozgásait. Urbanovits Krisztina történetmesélő anyája megadja az operai alaptónust, Száger Zsuzsanna a durcáskodó gyerek hisztiző toporzékolását játssza vehemensen, Bartsch Kata az anyjával örökösen vívó, öntudatos nő szikár gyűlöletébe vezet be, míg Spiegl Anna asztal alól előbújó, ámuló lánykája csupa rebbenő félelem és felnőttekre felnéző áhítat. Utóbb ő karriert is csinál az új világban, hogy aztán őt vegye kitartó ostrom alá a felmenők gyűrűje: meg kell esküdnie, mert ezen a tájon az a nemzedékek törvénye. A lány fehér ruhájának uszálya összeér a földre terített virágszirmok kacskaringózó ívével: fehér gardéniák szegélyezik a kevéssé makulátlan női utakat.
A színészek velünk szembefordulva, a nézőtérnek mondják súlyos traumákat görgető vagy lazán fecserésző szövegeiket. Akinek épp nincs jelenése, hátat fordít vagy a színpad szélén üldögél. A hullámzó intenzitású előadás akkor kel leginkább életre, ha gyöngyöző humor vagy jótékony irónia itatja át a jeleneteket; a kimérten laza történetmesélés hosszú perceiben óhatatlanul egysíkúvá válik a játék. Ám a párhuzamos női sorsok mindig érdekesek, néha lebilincselőek, különösen, ha az összeszikrázások mögött is megőrződik némi ambivalencia, a személyiségek aurája. Akár az operai összhangzatokban: ha együtt zeng a sokféle szólam.

Elżbieta Chowaniec: Gardénia (K.V. Társulat)
Fordította: Pászt Patrícia. Díszlet-jelmez: Nagy Fruzsina. Dramaturg: Markó Róbert. Zeneszerző: Kákonyi Árpád. Rendező: Pelsőczy Réka.
Szereplők: Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsanna, Bartsch Kata, Spiegl Anna.

Thália Új Stúdió, 2011. november 26.

Gardénia kritikák - kultura.hu

Nők szerint a világ – GARDÉNIA
2011. november 27.Négy nő kántál a színpadon, egymás ellenében és persze egymásra licitálva fújják azt a nemzedékeken átöröklődő életbölcsességet, amiben soha egyikük sem hitt: Közép-Európa huszadik százada kesernyés humorú női szólamokban csendül fel a K. V. Társulat előadásán. KRITIKA
A fiatal lengyel szerző, Elżbieta Chowaniec drámájáról már a 2010-es Kortárs Drámafesztivál felolvasószínházi estjén kiderült, hogy magyar színpadon is nagyon otthonos tud lenni. Most ismét Pelsőczy Réka rendezésében, de igazi színpadi estén elevenedik meg a négy generációnyi asszonysors, háborúkkal és megaláztatásokkal, ócska kis életvezetési trükkökkel és grandiózus hazugság-építményekkel. Családtörténetet kapunk négy hangon, négy nézőpontból, de esélyünk sincs, hogy magát az eseménysort rekonstruáljuk, hiszen a nők egyesével lépnek a színpadra és szöveges szóló áriákban adják elő a maguk történetét. Zongorakísérőjük, Kákonyi Árpád maga is olyan, mint a XX. század képtelenségeit jelmezébe és mozdulataiba beépítő, megszemélyesített sors; a szürreálisan hosszú frakk-szárnyak és a játékát kísérő vad mozdulatok kíséretében hol pattogva vezeti, hol finoman árnyalja az asszonyok monológját. A díszlet és a jelmez – mindkettő Nagy Fruzsina munkája – szellemes, visszafogott és mégis burjánzó; valóság és képzelet, magánélet és a világ színpadára lépő luxus határán mozog. A szereplők színpadra lépését tapsvihar kíséri, azt jelezve, hogy életük nem csupán a Thália stúdiószínpadának szerény nézőtere, hanem az örökkévalóság közönsége előtt játszódik.



A történetek úgy fonódnak egymásba, mint egy feszültségekkel teli, labilis, mégis rendkívül szívós építmény. Minden következő generáció az előző tagadásából nyer energiákat, szétrobbantja az addig adott kereteket és újratermeli a konfliktusokat egy következő szinten. A krakkói tisztbe belehabarodó dédanya, aki az ellenállás homályos parancsaira szórakoztatta az odarendelt SS-vezetőket; a lánya, aki apa nélkül nőtt fel egy alkoholista anya árnyékában; majd az unoka, aki megtagadta anyja munka-és pénzőrületét és bulikkal, önkívülettel kárpótolta magát a kemény gyerekkoráért; és végül a mindezekért szégyenkező, marketingessé lett, hajnalonként kocogni járó dédunoka mind ugyanazt az örökséget kezeli jól-rosszul, ki mire képes. Szín és fonák láncszerűen kapcsolódik egybe, a tagadás tagadása, a példák elvetése és visszaforgatása: igen, ez maga a család, ami túléli a háborúkat, a legkülönfélébb politikai rendszereket, éhínségeket és őrületeket. A darab igazi csodája éppen ennek a család-fogalomnak a megrajzolása, ami, bár teli van konfliktussal, mégis sokkal elevenebb és valóságosabb, mint amit a családról a XXI. században gondolni szoktunk.

Elżbieta Chowaniec
Pelsőczy Réka rendezése ezt a folyamatosságot prózában elhangzó – néha dalbetétekbe forduló – operává formálja. Van helye a stilizálásnak, szép, hogy az egymásnak feszülő indulatok nem szemtől-szemben hangoznak el, hanem egymás mellett, a közönségre szórva az átkokat. Szép az is, ahogyan a mozdulatok néha tánccá finomodnak, hiszen egy nő leginkább a testével képes átadni magát. A legérzékletesebben ezt Bartsch Kata lágy, finom karjátéka hordozza. A négy nő közül ő hozza a legtöbb színt, minden szólama újabb fejezetet nyit az anya-lány témában. Urbanovits Krisztina profin használ néhány jól bevált geget, de nem mindig jó helyen, Száger Zsuzsanna küszköd a szerep erejével és néha alulmarad. A legfiatalabb nő szerepében Spiegl Anna maga a fehér lap, az újrakezdés angyali esélye, ő már alig használ egyéni színt, sorsa szimbolikussá emelkedik és gúnyosan ellenpontozza a másik három nő vehemens realitását.
Négyen négyfélét játszanak, de harmónia van közöttük, ami a rendezés rendkívüli érzékenységének, stílusvariációkat megengedő, befogadó szabadságának köszönhető. Így gördül elő a történetből sok szégyellnivaló részlet, így olvad az utolsó négyes nagyária a soha-meg-nem-értés csimborasszójává, de így jutunk el az előadás végén odáig, hogy négy zárt, dacos, egyedi sorsban meglátjuk a világgal szembeni erőt, az összetartozást.
Szerző:
Götz Eszter

Gardénia - november 24. fotóspróba

Fotók: Kállay-Tóth Anett

Közeleg az új bemutató! Elżbieta Chowaniec: Gardénia

GARDÉNIA
A K. V. Társulat bemutatója a Thália Színház támogatásával, a Kortárs Drámafesztiválon.

Szereplők: Bartsch Kata, Spiegl Anna, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina
Díszlet-jelmez: Nagy Fruzsina
Fény: Tengely Gábor
Dramaturg: Markó Róbert
Zeneszerző : Kákonyi Árpád
Zongora: Kákonyi Árpád/Matkó Tamás

Rendező: Pelsőczy Réka
Nyilvános főpróba: november 25 19:30
Bemutató: november 26 19:30
További előadások: november 27 december 3 és 10 19:30

A november 27-i előadás után: K.O.- Kritikus Óra



http://szinhaz.hu/budapest/42953-gardenia-a-kv-tarsulat-premierje

K. V. Társulat napok a FUGÁ-ban: november 9-én és 10-én!!!! Juhász Kristóf: Stand up tragedy, sit down comedy, Szent Márton imája és Pestis 41.

November 9-én szerdán és november 10-én csütörtökön a K. V. Társulat elfoglalja a FUGÁ-t! Juhász Kristóf három darabja lesz látható; a már nyáron nagy sikerrel bemutatott one man show, a: Stand up tragedy, sit down comedy.
Kezdés: 19:30

Utána pedig Kortárs felolvasószínházi sorozatunk új estje - Juhász Kristóf: Pestis 41.
A darabot az idei POSZT-on a Nyilt Fórum keretében mutatták be. Házi szerzőnk apokaliptikus vízuója pestisről, világégésről és egy punk együttesről a társulat előadásában.
Közreműködnek: Bartsch Kata, Száger Zsuzsa, Urbanovits Krisztina, Elek Ányos, Lajkó Bence, Simon Attila és maga a szerző.


Csütörtökön 10-én pedig vadonatúj bemutató:
JUHÁSZ KRISTÓF – K.V. TÁRSULAT: SZENT MÁRTON IMÁJA AVAGY HARC A SÖTÉTSÉG ELLEN


Szent Márton kora. Az őskereszténység kora. Egy szent, akiről mindenkinek eszébe jut valami, de senki nem tud róla semmit. És egy korszak, ami nem tudott véget érni, mert nem teljesíthette be a rárótt feladatot. A vértanúk kora soha nem ért véget.

„Az őskereszténység korában kereszténynek lenni nem vasárnapi kereszténységet jelentett, nem Isten-család-haza falvédőt a jobboldali középosztálybeli család szolid eleganciával berendezett nappalijában, nem szériában printelt Madonnát a nászi ágy fölött, nem szívecskés aranyfeszületet, ami pont befér a konyhai szagelszívó és a DVD-lejátszó közé. Aszkézis. Önsanyargatás. Vértanúhalál. Lemondani mindenről, amit kultúra és civilizáció kényelmünkre és gyönyörűségünkre kitalált. Csak Lélekből, Lélekkel élni. Testünket az állat és növény szintje alatt tartani. Fölperzselni önmagunkkal a világot.”

Játsszák:
Juhász Kristóf
Lajkó Bence
60 percben
Jegyár mindkét este: 500 ft!!!!

Gardénia fotózás

Fotó: Trokán Nóri
Smink: Jácinta

GARDÉNIA fotózás - október 16

Gardénia fotózás. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb képek...
Fotó: Trokán Nóra
Smink: Jácinta

Gardénia olvasópróba - október 12 Thália Új Stúdió

Elkezdődtek a K. V. Társulat új bemutatójának próbái. Október 12-én olvasópróbát tartottunk.
Elżbieta Chowaniec: Gardénia Fordította: Pászt Patrícia
A Thália Színház Új Stúdiójában

Szereposztás:
Nő I : Urbanovits Krisztina
Nő II : Száger Zsuzsanna
Nő III : Bartsch Kata
Nő IV : Spiegl Anna

Díszlet-jelmez: Nagy Fruzsina
Dramaturg: Markó Róbert
Zeneszerző : Kákonyi Árpád

Rendező: Pelsőczy Réka

Nyilvános főpróba: 2011. november 25 19:30
Bemutató: 2011. november 26. 19:30
További előadás: 2011. november 27. 19:30

A K. V. Társulat Nagyalásonyban - színházi nevelés óvodásoknak és iskolásoknak

Kompetencia-, kreativitás- és személyiségfejlesztő programok óvodásoknak és iskolásoknak címmel indult a mai napon a Kinizsi Pál Általános Iskolában, valamint a nagyalásonyi és a dabronyi óvodákban egy egész tanévet felölelő programsorozat.

A pályázatot a budapesti TIT Kossuth Klub Egyesület nyújtotta be, a programok megvalósítását pedig a a K.V. Társulat biztosítja. Intézményünk együttműködő partnerként vesz részt a pályázatban, melynek keretein belül a 2011/2012-es tanév mindkét félévében színes drámapedagógia foglalkozásokon vesznek részt az ovisok és iskolánk alsó tagozatos nebulói. Szavakkal nehéz leírni mindazt, ami a gyerekek arcán tisztán látszott: a játék öröme, mely közben észrevétlenül tanulnak, fejlődnek. És pont ez a drámapedagógia lényege.
Ízelítőül a foglalkozásokról álljon itt néhány fénykép.
Forrás: Nagyalásony online

TeARTum Fesztivál az Andrássy úton a FÜGE szervezésében - K.V. Társulat Gardénia "ízelítő" a FÜGE Hajószínpadán szeptember 17-én 21h20-tól

TeARTrum Fesztivál az Autómentes Hétvégén!

Budapest Főváros idén szeptember 17-18-án rendezi meg a jubileumi, X. Autómentes Hétvégét az Andrássy Korzón.
Az idei Autómentes Hétvégén az Andrássy Korzó az eddigieknél is színesebb, gazdagabb környezetvédelmi, kulturális, sport programokkal várja a látogatókat. A nemzet főutcájává válik: városaink, falvaink turisztikai kínálata mutatkozik be a Főszezon kiállításon. Környezetbarát termékekkel, szolgáltatásokkal ismerkedhetnek a Zöld technika kiállításon. A Bringa Korzón kezdő és haladó bringások egyaránt találnak programokat, pályákat, tanácsadást. Aki megfárad a sétában, lepihenhet a Terézvárosi Civil Mező igazi zöld gyepén, ahol civil szervezetek adnak hasznos tanácsokat. Felnőttek és gyerekek a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel barátkozhatnak számtalan játékos formában. Izgalmas lesz az Alternatív Hajtású Jármű Show és Verseny. Aktuális, új programhely a Duna Korzó: Budapest folyó-főutcája az Andrássy úton. Programok a tiszta vízért.

A korábbi évek hagyományaira építve idén is lesz Színházi Korzó az Andrássy úton: TeARTrum Fesztivál elnevezéssel, ahol elsősorban független színházi társulatokkal találkozhatnak a színházbarát látogatók a FÜGE szervezésében.
A kihelyezett standokon előre megvehetik színházi jegyeiket, ismerkedhetnek a társulatokkal, élvezhetik a változatos programokat a MasterCard – FÜGE színpadán és a Hajószínpadon. Érdemes tehát az idei színházi évadot is az Andrássy úton kezdeni szeptember 17-én!

Kossuth Klub- K. V. Társulat sajtótájékoztató Helyszín: Kossuth Klub 2011 szeptember 16 13h

A Halastó bemutatja: KULTÚRFÜRDŐ 2011 - Juhász Kristóf – K.V. Társulat: stand up comedy,sit down tragedy

kulturfurdo.hu

JUHÁSZ KRISTÓF – K.V. TÁRSULAT: STAND UP COMEDY, SIT DOWN TRAGEDY
2011. szeptember 9. péntek, 21h30
KIRÁLY KERT / (500 Ft adomány) – azoknak, akik nem vettek részt az aznapi korábbi előadáson


Áll egy csávó a színpadon és nagyon viccesen hazudik. Vagy nagyon szomorúan mond igazat. Vagy fordítva. Sok röhögés. Egy kis sírás. Egy kis zene. Rengeteg disznóság. Történetek, amik pontosan így történtek meg. Egy kis túlzással. Vagy legalábbis megtörténhettek volna. Ez nem olyan stand up, amit a tévében látsz. Ez sit down.

„Akkor megmutatta nekem, hogy szerinte mi a beavatás. Mikor fél év múlva lejöttem az amfetaminról, még mindig nem értettem egyet vele. Aztán összejöttem a volt csajával és elmentünk biciklizni.”

Előadja: Juhász Kristóf

„Az én sztorijaimban semmi vicces nincsen” Juhász Kristóffal most készülő önálló estjéről Methsző Claudia beszélgetett

A fiatal magyar alternatív művészgeneráció egyik fenegyerekének számító Juhász Kristóf jövő hét csütörtökön, a szentendrei Eleven Kertben mutatja be legújabb, ezúttal stand up comedyként definiált önálló estjét. Az interjú a művész lakásán tartott zártkörű főpróba után készült.



Nyilván ne lőjünk le poénokat a bemutató előtt, de volt itt egy, kicsit ijesztő helyzet, ami után kiszóltál: ez biztos nem lesz benne… akkor ez most „benne volt”, vagy sem?

Nyugodtan elmondhatjuk, mert tényleg nem lesz benne, azt én teljesen civilből mondtam, de őszintén örülök, ha összezavartalak. Szóval próbáltam egy olyan pirotechnikai trükköt, hogy a testem néhány pontja kigyullad, de nem tudtam pirotechnikust hívni, csak telefonon kértem segítséget egy ismerős szakértőtől, és magam csináltam az egészet. Fisi-fusi munka lett, most beszéltem az emberemmel próba után, kiderült: azt csesztem el, hogy nagyon akartam már kezdeni és nem vártam meg, míg a higany-bróm keverék megszárad a bőrömön, rögtön rátettem az alkoholt. És a nedves higany az alkohollal csak fokozza a kémiai égést, ahelyett, hogy pár lobbanás után megfojtaná a lángot.

De nem lett komolyabb bajod?

Az orrszőreim kiégtek, meg a nadrágomnak is annyi, de nem nagy ügy, szerencse, hogy Eszti készült a poroltóval. Én nem is akartam biztosítást, azt mondtam: úgyis megoldom.Teljesen magától hozta el a poroltóját, hát nem egy tündér?


Annak ellenére, hogy mégse lesz pirotechnika csütörtökön, azért ez így se lesz egy „hagyományos” stand up…

Olyan értelemben, hogy lesznek benne teátrális eszközök, tényleg nem. Stand up és szinház keveréke lesz. De erről csak itthon kell ilyen kontextusban beszélni, mert pl. Finnországban nincs ilyen különbségtétel, meg sok helyen Svédországban sem, hogy a stand up: egy ember közérthető poénjai egymás után egy-másfél órában, kellékek, meg minden nélkül, totál eszköztelenül, a színház meg a színház. Helsinkiben láttam olyan stand upot, hogy nyílt színen közben csomószor átöltözött a hapsi. Ez a műsor része volt. És erre egy nagyon intellektuális játék volt fölépítve, mert különböző hangokon beszélt, de mindig inadekvát ruhát vett föl, férfihanghoz női ruhát, stb., de ezeket nagyon finoman árnyalta… és még a történelmi korokban is ugrált a ruhákkal, meg a beszédmodorral, szóval iszonyat háttérmunka volt a műsor mögött. Konkrétan volt egy középkori vásári komédiás karaktere. Ja, és állatokat is behozott: nyusztot, jávorszarvast… mert ez egy lapp volt, tudod, ő csak otthon kiakasztja a jávorszarvast a tartóból, föltolja a platóra, aztán már itt is vannak. És arra mondom, hogy intellektuális játék, hogy ebből a hülyeségből a vége felé összeállt, hogy a faszi a családja történetét meséli több generáción át. Lehetne persze azt mondani, hogy ez már a monodráma műfaja. De mégis stand upos volt a közönséggel való kommunikáció, meg az a tény, hogy végig imprózott, csak volt egy váz, meg annak volt egy logikája, de nem megtanult szövegek voltak, hanem ugyanúgy sztorik, meg poénok füzére, mint itt a Fábrynál.

De ennyire viszont nem lesz teátrális a tiéd, mint a lapp kollegádé.

Jávorszarvas tuti nem lesz, átöltözés sem, de gondolkodtam állaton, csak nagyon körülményes, meg azért el kell mondani, hogy ez alapvetően nem egy high budget produkció… sőt, ha őszinte akarok lenni: leginkább no budget. Finnországban ezekre adnak pénzt, meg a jávorszarvas-populáció növelése ott egy nemzeti ügy, minden olyat támogatnak, ami ezzel kapcsolatos.


Tényleg ne lőjük le a csütörtöki bemutatót, inkább beszéljünk egy kicsit arról, hogyan kezdett el téged érdekelni a stand up műfaj egyáltalán. Annyit talán elmondhatunk, mert ez a hivatalos sajtóanyagban is benne van, hogy azért itt elég intim dolgok hangzanak el, elég komolyan kitárulkozol. És ezek az intim dolgok ezek sokszor meghökkentőek.

Aranyos vagy, hogy ilyen finoman fogalmazol… engem régóta foglalkoztat az intimitás kérdése, elmondható és elmondhatatlan közt feszülő igen keskeny, és esetileg változó határ. Ez pont egy olyan műfaj, a stand up, ami félelmetesen alkalmas ennek a körüljárására. Persze erre kevesen használják. A Magyarországon ismert stand up általában egy felszíni valami. Na most, aki még nem látta, amit csinálok, az ezt teljesen félreértheti. De nem, én nem egy ilyen elszállt, kizárólag intellektuális humort tolok, amit csak szótárral érthetsz meg. Nem. Én is prosztóskodom. Van káromkodás, szex, röpködnek az intim testrészek… Sőt, még közéleti személyiségéeket is savazok, hogy mondjak még egy „tradicionálisnak” számító vonást. De a hülyeségtenger alól búvópatakszerűen előbukkannak mondjuk a szexualitásnak bizonyos kultúrtörténeti aspektusai, de azok sem lábjegyzet-szerűen, hanem mint poén. Beszélve van például különböző ősi kultúrák szerelemistennőiről.

Lehetne egy ilyet csak úgy körülbelül konkretizálni? Szóval van a szex…

Van a szex, meg hát minden olyan dolog, ami egy fiúval megesik a felnőtté válás során, tipikus pubertáskori problémák, ilyen magömlés, olyan öngyilkosság, ilyen csaj, olyan csaj… és mondom, beúsznak ennek a dolognak az olyan, hogy most egy nagyon súlyos szót mondjak, primordiális és szakrális vonatkozásai, mint mondjuk a beavatás. Vagy annak a hiánya…

És ez összességében vicces?

Az én sztorijaimban alapvetően semmi vicces nincsen. Ezek szomorú történetek, amik általában valamilyen kudarcról szólnak. Ez nem jött össze, az nem jött össze. Szex, párkapcsolat, meló… Csak az ember észbe kap, hogy röhögve meséli ezeket. Miért? Hát hogy ne sírjon. Abszurd, groteszk, tragikomikus. Ezeket a hívószavakkal lehet jelölni ezt az állapotot. Amikor attól lesz vicces valami, hogy nagyon-nagyon sok. Ahogy Woody Allen mondta: olyan nevetséges, hogy még csak nem is mulatságos.

És akik szerepelnek ezekben… tudnak róla? Mit szólnak hozzá? Mert nem csak hízelgő sztorik kerülnek elő.

Enyhén szólva nem. Akik számomra most elérhetőek, azok tudnak róla. Több lányt fölhívtam, direkt emiatt, egy kellemes, nosztalgiázós beszélgetés lett belőle. Megkérdeztem, milyen álnéven szerepelnének szívesen, megmondták… szóval abszolút belementek a játékba. Értik a viccet.

Sok sikert kívánok a csütörtöki bemutatóhoz!






Stand up comedy – sit down tragedy
Juhász Kristóf estje

2011. augusztus 4. (csütörtök) 20.30

Eleven Kert
Szentendre, Dunakorzó 11./A

Bánki Tó Fesztivál augusztus 5 Ünnepeink, Juhász Kristóf:Az veled volt, amikor ott voltál?

A K. V. Társulat 2 produkcióval is jelentkezik a Bánki Tó Fesztiválról: meghívták Ünnepeink c. előadásunkat és Juhász Kristóf monodrámáját is.
Időpont: Ünnepeink - 2011 aug. 5. Kezdés: 17:30!
előtte Juhász Kristóf monodrámája! Keressétek a Trafó Bálnát.

K.V. TÁRSULAT – JUHÁSZ KRISTÓF: AZ VELED VOLT, AMIKOR OTT VOLTÁL?
Ez az 50-60 perces monodráma nem is monodráma. Sokkal inkább monoszatíra. Vagy csak mono. Adott egy csomó személyes emlék, élmény, részben az enyém, részben másoké. Részben tényleg megtörténtek, részben kitaláltam, részben elloptam őket: zenekarok alapítása és feloszlása, csajozások, bulik, nyaralások, versek. És el fogom őket mesélni. Több embernek is. A jelenlegi csajomnak, a volt csajomnak, a pszichológusomnak, meg az anyámnak, és mindegyiknek másképp, és mindegyiküket ki fogom beszélni a másiknak, és néha még hazudni is fogok, hátha nem veszik észre. Ez már a nézők éberségén múlik…
Vicces lesz és néha tragikomikus. Komolyan is lehet venni, meg nem is. Ez a nézők komolyságán múlik. Én nagyon-nagyon komoly leszek.

Bővebb információ: http://www.tekerjatora.hu/hu/programok/szinhaz/88

K. V. Társulat Közhasznúsági jelentés 2011

Közhasznúsági jelentés 2010

Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft.

Székhely: 1147 Budapest, Lőcsei u. 76/B., I/7
Adószám 14677414-1-42
Bejegyző szerv: Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság
Cégjegyzékszám: 01-09-914787

A Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft bejegyzésének kelte 2009.02.26
A Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft. a 2009.07.20-i Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság által hozott határozat értelmében: közhasznú. Közhasznúsági fokozata: közhasznú. A Kacsacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft. bejegyzését a Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság a következő számon tarja nyílván 01-09-914787. A jogerős bírósági határozat kelte: 2009.07.20
Ügyvezetők : Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina

A Kacsacsörű Művészeti Nonprofit Kft. a rá vonatkozó törvények és jogszabályok betartásával végzi tevvékenységét. A Kft. taggyűlése 2011. június 1.-én fogadta el a Kft. 2010. évi beszámolóját.

Forduló nap: 2010 december 31
Beszámolási időszak 2010.01.01– 2010.12.31

Tartalom jegyzék:
1. Egyszerűsített éves beszámoló mérlege
2. Vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás
3. A költségvetési támogatás felhasználása. A központi költségvetési szervtől, az elkülönített állami pénzalaptól, helyi önkormányzattól kapott támogatások mértéke.
4. A cél szerinti juttatások kimutatása
5. A közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek nyújtott juttatások
6. A 2010-es évi közhasznú tevékenységről szóló rövid tartalmi beszámoló
7. Köszönetnyilvánítás






3 A költségvetési támogatás felhasználása. A központi költségvetési szervtől, az elkülönített állami pénzalaptól, helyi önkormányzattól kapott támogatások mértéke. Tárgyévi kimutatás.

Támogató neve Támogatott cél Megítélt támogatás 2010-ben átutalt támogatás összege

NKA Színházi Nevelés Program 1 500 000 Ft 750 000Ft
NEFMI Társulat éves működési támogatása 3 630 000 Ft 3 630 000Ft


A Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft. az NKA által Színházi Nevelés Program céljából megítélt
1 500 000 Ft-os támogatásból a tárgy évben a támogatott célra 750 000 Ft-ot használt fel.


4 A cél szerinti juttatások kimutatása
A Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft a tárgyévben cél szerinti juttatást – díjakat, adományt nem adott.

5 Közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek és rendszeres munkatársainak nyújtott juttatások
A Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft vezető tisztségviselői és rendszeres munkatársai részére a szervezet működtetéséért tárgyévben nyújtott juttatásai: :
- 2010. évben kifizetett megbízási díjak összesen 1 449 000 Ft

6 A 2010-es évi közhasznú tevékenységről szóló beszámoló
A közhasznú tevékenységhez kapcsolódó működési költségek az általános szabályok szerint kerültek elszámolásra.
A szervezet a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységét a tárgyévben közhasznú céljának megfelelően látta el.
A K.V. Társulat a 2010-re tervezett tevékenységeiből a következőket valósította meg:
A fenti időszakban társulatunk új bemutatói mellett ifjúsági és gyerekprogramból álló színházi nevelési programot működtetett, folytatta kortárs felolvasó színházi sorozatát, performansz sorozatot tartott különböző helyszíneken, illetve a társulat tagjainak szakmai fejlődését biztosító workshopokat, tréningeket tartott.
Repertoárunkon ebben az időszakban 4 színpadi bemutató – Fürdőszoba, Fellebbezés, Szilánkok, Kitin Klán – 3 egész estés performansz – Gombagyökér háztartási bábszínház, Orfeusz, Ünnepeink; EÜ – szerepelt.
Társulatunk 7 új bemutatót tartott

2010 március 26-án mutattuk be a Szilánkok új kortárs színdarabot a MU Színházban.
2010 október 24-én mutattuk be új környezetvédelmi, interaktív meseelőadásunkat, a
Kitin Klán c. művet a FUGA Építészeti Központban.
2010 október 30-án mutattuk be Orfeusz c. előadásunkat a Tűzraktérben
2011 január 27-én pedig Ünnepeink – EÜ címmel mutattuk be új interaktív produkciónkat a
Sirályban.





Kortárs felolvasószínházi sorozatunk folytatásaként, a Kortárs Drámafesztivállal való
együttműködés keretében, a pályázatban vállalt 1 bemutató helyett; 3 új bemutatóval jelentkeztünk.
2010 november 27-én George Brand Elefánttemető c. művét mutattuk be a Merlin Színházban,
2010 november 28-án délután Mihał Bajer Verklärte Nacht c. darabját mutattuk be.
Szintén 28-án este pedig Elzbieta Chowaniec Gardénia c. művét olvastuk fel

2008-ban elindított ifjúsági programunkat idén gyerekprogrammal egészítettük ki.

Kitin Klán c. gyerekelőadásunkat és a hozzá kapcsolódó foglakozásokat hátrányos helyzetű kistérségekbe; Nagyalásony és térségének iskolájába és óvodáiba - Kinizsi Pál Általános Iskola, Nagyalásonyi Óvoda, Pápasalamoni Óvoda, Dabronyi Óvoda, Somlószőlősi Óvoda - és a Nagyvázsonyi Általános Iskolába és Óvodába jutattuk el. Budapesten a Janikovszky Éva Általános Iskola és a Vakok Iskolája tanulóinak mutattuk be.
A Vakok iskolájában az előadás megtartása mellett speciális foglalkozásokat tartottunk a fogyatékkal élő gyerekeknek – kicsiknek és felsőbb évfolyamosoknak egyaránt .
A Kitin Klán c. előadáshoz kapcsolódóan rajzversenyt hirdettünk a nagyalásonyi, nagyvázsonyi gyerekeknek és a Janikovszky kisdiákjainak. A beérkezett (120) rajzból rajzkiállítást szerveztünk a FUGÁ-ban és a Millenárisban.
Színházi nevelési programunk keretében Fellebbezés c. ifjúsági előadásunkat és a hozzá kapcsolódó drámaórákat fővárosi középiskolásoknak – Vörösmarty Gimnázium, Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium és Vakok Iskolája – mutattuk be.
Az iskolák mindegyike folytatni akarja a megkezdett együttműködést így a jövő tanévre mindenhova újra meghívást kaptunk.

Workshopok
2010 február 18 és 26 között zajlott a Szilánkok, avagy a panyírrögök c. előadás előkészítő workshopja a rendező, Baksa Imre vezetésével.
Társulatunk 2010 szeptemberében tíz napos mozgás - workshoppal kezdte az őszi munkát Elek Ányos vezetésével, amely a mesedarab előkészületeként mozgás és hang gyakorlatokra épül.

Egyéb tevékenységek
Folytattuk a 2009-ben megkezdett rendszeres ének és hangképzés foglalkozásokat a társulat tagjának, Simon Attilának vezetésével.

Közönségtalálkozókat tartottunk a Szilánkok c. előadás utána MU Színházban, a kortárs felolvasószínházi előadások után a Merlinben és a Kitin Klán után a FUGÁ-ban.
Örömmel csatlakoztunk a FÜGE kezdeményezéséhez; független színházi jótékonysági esemény a vörösiszap-katasztrófa károsultjaiért, és a december 19-i Kitin Klán előadásunk bevételét a vörös iszap katasztrófa károsultjainak ajánlottuk fel.




2010 január 1-től 2011 március 1 között társulatunk 40 előadást tartott.
Nézőszám: 1100

Előadásainkat reklámozó spotokat, fotókat készítettünk, szóróanyagokat nyomtattunk, illetve archiváltuk az előadásokat. Hetente frissülő, produkcióinkról teljeskörű információval szolgáló honlapot működtettünk.

7 Köszönet a támogatóknak (NKA, EJI-SZIDOSZ, FUGA Építészeti Központ, Kortárs Drámafesztivál, FÜGE, SÍN) , és mindazoknak akik tárgyévi működésünkhöz nem anyagi segítséget nyújtottak.


Budapest 2011. június 28 Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina
Kacsacsőrű Művészeti Nonprofit Kft ügyvezetői Közhasznúsági jelentés