2017. szeptember 24., vasárnap

Október 13 - A Kiállok érted a MARCZI Szemle Versenyprogramjában

A Kiállok érted meghívást kapott a Szemleprogramra!
Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle
9. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle
A SZEMLEPROGRAMRA MEGHÍVÁST KAPOTT ELŐADÁSOK
A Marczibányi Téri Művelődési Központban 2017. október 9-15. között megrendezésre kerülő 9. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlére 100 előadás nevezése érkezett.
A szemle programjára - a benevezett előadások megtekintése, elemzése, értékelése után - szakmai csoport tett javaslatot, melynek tagjai:
Gyevi-Bíró Eszter színházi nevelési koordinátor;
Kaposi László rendező, drámatanár;
Szakall Judit közművelődési szakértő.
Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház
A brémai muzsikosok - mesejáték
Rendező: Vidovszky György
Bohócok a láthatáron - K V Társulat - Névtelen Utak Alapítvány
Kiállok érted - ifjúsági előadás feldolgozó foglalkozással
Rendező: Romankovics Edit
Bóbita Bábszínház
Szélkötő Kalamona - bábszínházi előadás
Rendező: Markó Róbert
Budaörsi Latinovits Színház
Az öreg kisasszony autósmeséi - mesejáték
Rendező: Varsányi Péter
Csokonai Színház
Jeruzsálem - színházi nevelési előadás (TIE)
Rendező: Madák Zsuzsanna
Fabók Mancsi Bábszínháza
A háromágú tölgyfa tündére - bábelőadás
Rendező: Fabók Mariann
Góbi Rita Társulat
Pici Bonbon - táncos meseelőadás
Rendező: Góbi Rita
Griff Bábszínház
Szépen szóló babukamadár - bábjáték
Rendező: Boráros Szilárd
Kabóca Bábszínház
Kodzsugukila, a boszorkány - afrikai mese bábokkal, hangszerekkel
Rendező: Szántó Viktória
Kerekasztal Színházi Nevelési Központ - InSite Drama
Az óriás ölelése - színházi nevelési előadás (TIE)
Rendező: Ceri Townsend
Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház
Nincsenapám, seanyám - ifjúsági színházi előadás
Rendező: Vidovszky György
MaNNa Kulturális Egyesület
A Macskaherceg kilencedik élete - mese felnőtteknek
Rendező: Szenteczki Zita
Mesebolt Bábszínház
Kirikou és a boszorkány - bábjáték
Rendező: Kovács Géza
Neptun Brigád
Hamletman - beavató osztálytermi előadás
Rendező: Baksa Imre
PartVonal Műhely
Ágacska - interaktív zenés mesejáték
Rendező: Quintus Konrád
RÉV Színházi és Nevelési Társulat
Massza - színházi nevelési előadás (TIE)
Rendező: Tóth Miklós
Soltis Lajos Színház
Hantocska - zenés mű-népmese
Rendező: Fábián Péter és Benkó Bence
Vaskakas Bábszínház
Körbe, körbe, karikába - csecsemőszínház
Rendező: Ujvári Janka

Októberi Műsor

A KV Társulat októberi műsora:

Október 8       19:00      Reza Egy élet háromszor, Szentedre

OKtóber 12    19:30     Reza Egy élet háromszor, Rózsavölgyi Szalon

OKtóber 13     11:00    Kiállok érted MARCZI Szemle, Versenyprogram

Szeptember 20 Kiállok érted - Miskolc RTL Klub Híradó

A Kiállok érted  Miskolcon járt a BAZ megyei Rendőrság által szervezett konferencia vendégeként. Az előadásról az RTL Hiradó is tudósított.


http://rtl.hu/rtlklub/hirek/a-nevelootthonokban-elo-lanyok-legtobbje-prostitualt-lesz






10 éves a KV Társulat - Indul a jubileumi évad

2017/18-ban  a társulat 10 éves!!! Hamarosan jönnek a jubileumi évad részletei - 2 új bemutató, Fesztiválszereplés (Kiállok érted - MARCZI Szemle)  vendégjátékok és még rengeteg minden.

Egy kis beharangozó:

 http://szinhaz.hu/2017/09/12/szinhaz_a_noi_egyes_oltozobol_10_eves_a_kv_tarsulat

Színház a női egyes öltözőből – 10 éves a 

KV Társulat

A KV Társulat ma már inkább közös véleményen, mint különvéleményen alapuló működését a női látás- és gondolkodásmód határozza meg.
Színházi különvéleményük közös vállalkozásra, függetlenség iránti vágyuk saját társulat alapítására indította a két kaposvári színésznőt tíz évvel ezelőtt. Így született meg a női témák és látásmód, az aktuális társadalmi problémák és a kortárs darabok színházi vizsgálata iránt kezdettől fogva elkötelezett KV Társulat, amely idén két ősbemutatóval ünnepli a 10. születésnapját.
„Mind a ketten nagyon erős egyéniségek vagyunk, tele vagyunk állandóan ötletekkel. Sokszor külön utakat járunk be a munka során. Ez az a nagyon külön vélemény, ami a munka végére mindig egy közös állítást hoz létre. És ez nagyon fontos! Nem kioltjuk, hanem megerősítjük egymást” – mondja egy interjúban a társulat egyik alapítója, Száger Zsuzsanna. 
Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina (forrás: KV Társulat)
A KV Társulat 2007 óta működik. Alapítói és művészeti vezetői – Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina színésznők – hosszú éveken át a kaposvári Csiky Gergely Színházban játszottak, ott – egész pontosan közös öltözőjükben, a női egyesben – fogalmazódott meg bennük egy önálló társulat létrehozásának terve. Színházi különvéleményüket akarták így kifejezni; meghozni saját döntéseiket, megtalálni ehhez a társakat, a forrásokat és eljutni a nézőkhöz. Innen, a különvéleményből jön a társulat neve is. 
A KV Társulat ma már inkább közös véleményen, mint különvéleményen alapuló működését a női látás- és gondolkodásmód határozza meg. Ez jelenik meg a téma- és darabválasztásban, a társadalmi érzékenyítés szándékában, tevékenységük sokrétűségében, rugalmasságukban. Gyakran dolgoznak fel az egyént vagy a társadalmat érintő tabutémákat. 
Repertoárjuk sokszínű: kizárólag kortárs, többnyire saját szövegeken alapuló színházi bemutatóik (pl. Fürdőszoba; Fellebbezés; Dermedési pont) mellett műsorra tűzik a nemzetközi kortárs drámairodalom világhírű női szerzőinek itthon még nem játszott műveit (pl. Elzbieta Chovanec: Gardénia; Yasmina Reza: Egy élet háromszor). A bemutatókon kívül ifjúsági program, hazai és nemzetközi workshopok, felolvasószínházi események és performansz sorozat alkotják az elmúlt tíz év és a társulat jelenlegi műsorát.
Urbanovits Kriszta, Scherer Péter és Száger Zsuzsanna az Egy élet háromszor előadásában
Urbanovits Krisztina szerint az évek során kézjegyükké vált, hogy munkáikban megjelenik, nőként hogyan látják a világot, hogyan gondolkodnak róla. Mint mondják, kezdetben nem volt tudatos, hogy női témákat dolgozzanak fel, de egyre inkább fontos lett, hogy nők életéről, gondjairól beszéljenek a bemutatóik. Arról, hogy mi az izgalma a női létnek, mitől más, ahogyan ők csinálnak belőle színházat, mitől más női szemmel, érzékenységgel, női humorral és iróniával kibontani, feldolgozni egy-egy témát, darabot. 
Ez nem jelenti azt, hogy csak női szereplőkkel dolgoznának, hiszen önálló társulati létüknek az is fontos alapköve, hogy minden produkciójukhoz megtalálják a leginspirálóbb közeget, hogy olyan alkotó- és játszótársakkal gondolkodhassanak együtt, akiket maguk választanak, így nyitott műhelyként működhetnek, állandó lehetőséget adva izgalmas találkozásoknak, együttműködéseknek és a közös gondolkodásnak. 
A KV Társulat tevékenységének 2009 óta meghatározó része az ifjúsági program. A fiatalokhoz az őket érintő problémákról szóló ifjúsági előadásaikon túl a színházi nevelési programjuk foglalkozásaival jutnak el. 
A változatos repertoárnak köszönhetően a KV Társulat széles közönségréteget szólít meg: játszanak tizenéveseknek és felnőtteknek, a Rózsavölgyi Szalon nézőinek éppúgy, mint a Trafó Kortárs Művészetek Háza közönségének, de vendégszerepelnek vidéki városokban, határon túli térségekben, vagy éppen társadalmilag elzárt, hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő csoportokhoz viszik el az előadásaikat. Rendszeresen vesznek részt hazai és külföldi színházi fesztiválokon. 
Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna
Két előadásuk, a 12 hét és a Függésben díjat nyert az ASSITEJ Kaposvári Gyermek és Ifjúsági Biennálén és a 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén. 
Tízéves történetük során tíznél több kortárs magyar és nemzetközi darab ősbemutatóját tartották Budapest különböző játszóhelyein: Thália Színház, Nemzeti Színház, Kolibri Színház, Rózsavölgyi Szalon, Jurányi Ház, MU Színház, Marczibányi téri Szabadidőközpont, Spinoza, FILC. 
Olyan rendezőkkel dolgoztak együtt, mint Novák Eszter, Pelsőczy Réka, Rába Roland, Czukor Balázs, Gigor Attila, Göttinger Pál, Tengely Gábor, Romankovics Edit és Ördög Tamás.

A 10. évad bemutatói

Caryl Churchill: Hetedikmennyország című abszurd humorú tragikomédiáját, amely a szexualitás és a nemi identitás, a nő és a férfi családban betöltött szerepének kérdését vizsgálja két különböző társadalmi közegbe és korszakba helyezve, korábban felolvasószínházi formában már feldolgozta a csapat. Az első részben a viktoriánus Angliában vagyunk, ahol egy gyarmati tisztviselő családjának mindennapjait nézzük végig. Folyamatosan kerülnek felszínre a látszólag „mintaszerűen” élő család tagjainak rejtett szexuális vágyai, vonzódásai, amelyek egy idő után óhatatlanul ütköznek a kor társadalmi elvárásaival, erkölcsi normáival. A második rész ugyanezeket a kérdéseket a száz évvel későbbi Angliában vizsgálja újra. A darabot Ördög Tamás állítja színpadra 2017 novemberében, a Trafóklubban. 
urbanovitskriszti_szagerzsuzsa_5_kvtarchivum.jpg                         Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna
2018 áprilisában szintén kortárs magyar színházi szöveg kerül színre. A társulat improvizációja alapján, Enyedi Éva dramaturggal együttműködésben Markó Róbert írja és rendezi a Terike & Irén című darabot, amelyet a társulat korábban felolvasószínházi változatban mutatott be. A szöveget valós történet ihlette: 2016 augusztusában két nő magát kormányhivatali alkalmazottnak kiadva póthajakat akart kicsalni büntetés fejében egy belvárosi fodrászszalon alkalmazottjától. A történet egyszerre szövevényes, mulatságos és rendkívül drámai; azt vizsgálja, mi visz rá két javakorabeli nőt 2016-ban, Magyarországon, egy látszólag értelmetlen cselekedetre. Mese a valódi magányról, a valódi kiszolgáltatottságról és a valódi kétségbeesésről.
Továbbra is műsoron marad a Kiállok érted című ifjúsági előadás, amely elsősorban a prostituálttá válás és emberkereskedelem veszélyének kitett fiatalok lehetőségeit, és az áldozattá válás folyamatát vizsgálja, és amelyet a KV Társulat a Bohócok a Láthatáron Csoporttal együttműködésben hozott létre, továbbra is látható a Stúdió K műsorán és iskolákban, vendégjátékokon, így például a Miskolci Nemzeti Színházban, de meghívást kapott a 9. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle versenyprogramjába is, ennek keretében október 13-án 11.00-kor látható a Marczibányi Téri Művelődési Központban. 
Az anyai ágon magyar származású, világhírű francia írónő, Yasmina Reza színházi bravúrja, az Egy élet háromszor két értelmiségi házaspár kapcsolatát vesézi ki. A színpadon egy hétköznapinak induló látogatást láthatunk, egymás után háromszor és mindháromszor máshogy. A három különböző verzió pedig krimiszerűen izgalmas, eltérő végkifejleteket eredményez. A változatoknak köszönhetően a néző óhatatlanul a probléma okának keresésére indul, megpróbálja összerakni a hiányos történetet. Az előadás, amelyben Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina partnere Scherer Péter és Terhes Sándor, a Rózsavölgyi Szalonban látható. 
Műsoron marad még a díjnyertes, a függőség témakörét körbejáró Függésben című ifjúsági előadás, amely több hazai vendégjátékon vesz részt. 
(Forrás: KV Társulat)

2017. május 10., szerda

Interjú Kőszegi Judittal és Háda Fruzsinával

http://alfahir.hu/2017/05/10/kiallok_erted_prostitucio_emberkereskedelem_gyermekotthon

„AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÚTJA SZEMÉT FÉRFIAKKAL VAN KIKÖVEZVE”

„Alexandra vagyok, tizenhét éves. Az egész itt kezdődött tavaly, a nyíregyi pályaudvaron. Egy idősebb barátnőmmel szálltam fel az IC-re, a Kittyvel. Előtte egy szobában laktunk az otthonban, de ő lelépett. Aztán amikor tizenhat voltam, visszajött értem. Azt mondta segít, hogy kihúz a retekből. Egy percet nem gondolkodtam, kiszöktem az otthonból, hogy mehessek vele Hollandiába. Azt mondta, hogy a faszija bevisz minket egy puccos elit diszkóba pultozni. Senkinek nem szóltam, hogy lelépek. Igaz, senki le se szarta. Rohadtul izgultam. Kitty az első osztályra vett jegyet.”

Háda Fruzsina és Kőszegi Judit a főszereplői a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával, a Bohócok a Láthatáron és a K. V. Társulat koprodukciójában létrejött Kiállok érted című előadásnak, amely a prostituálttá válás és az emberkereskedelem témáját bontja ki életszerű helyzetek, emberi sorsok, drámák ábrázolásán keresztül. Előadásaikat többnyire hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiataloknak mutatják be gyermekotthonokban. De nem csak nekik, hanem mindenki másnak tanulságos lehet, mert a magyar valóság egy fontos darabkájáról szól, amit azonban hajlamosak vagyunk szőnyeg alá söpörni.

Kiállok érted

Szereplők: Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Hajmási Dávid, Kőszegi Judit, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Varjú Nándor Dramaturg: Bíró Bence A dramaturg munkatársa: Bódi Zsófia Produkciós asszisztens: Lippai Krisztina Rendező: Romankovics Eda Az előadás partnere:Névtelen Utak Alapítvány
Lassan két éve járjátok az országot, illetve voltatok már határon túl is az előadással. Aki még nem ismeri, annak mit mondanátok róla, miről szól?
Kőszegi Judit: Két fiatal lány, Kitty és Sunny történetéről, akik egy vonaton utaznak. Ezt látjuk az elején. Az egyik lány, Kitty, ő tizennyolc éves. Alexandra, vagyis Sunny, tizenhat éves, és kiderül az út során, hogy ő éppen egy gyermekotthonból szökik, vagyis Kitty az, aki szökteti. Először arról beszélgetnek, hogy Hollandiába mennek Kitty vőlegényének a segítségével egy diszkóba pultosként dolgozni. Közben a vonatúton fény derül kettejük múltjára. Hogyan kerültek a gyermekotthonba, mi történt velük.
Háda Fruzsina: Aztán szép lassan mindenki számára világossá válik, hogy Kitty vőlegénye valójában egy strici, és szó sincs pultos munkáról. De van a történetben egy másik történet is, egy mese, Marlenkáról, a cigánylányról, akinek élete durva élethelyzeteket vonultat fel a prostituálttá válás útján. Romankovics Eda, az előadás rendezője és Bíró Bence dramaturg megérezték, hogy a mese mint fikció segít nekünk, hogy ezekről a dolgokról beszélni tudjunk a célcsoportnak.
KJ: Egy kicsit el is akartuk távolítani egymástól Kitty és Sunny, illetve Marlenka történetét, hogy ne traumatizáljuk a gyerekeket. Tudtuk, hogy olyanokhoz fogjuk vinni az előadást, akiket érint, vagy érinthet ez a probléma. Nem akartuk az arcukba tolni a saját gondjaikat egy az egyben. Sokáig keresgéltük, hogy mi legyen az a nyelv, mi legyen az a forma, ahogyan beszélnünk kell a prostitúció veszélyéről.
Hogyan készültetek az előadásra?
KJ: Azzal kezdtük, hogy leültünk a Névtelen Utak Alapítvány munkatársaival, akik az emberkereskedelem áldozatainak rehabilitációjával foglalkoznak. Védett házakat tartanak fenn, ahol olyan lányok vannak, akik a prostitúcióból kerültek ki. Szociális munkások, pszichológusok, védett házban dolgozó művészetterapeuták, és gyermekotthonok nevelői beszéltek nekünk arról, hogyan is működik ez a világ.
Mi is csak néztünk, mert a legtöbb megdöbbentő dologról nem is tudtunk. Elképzelésünk sem volt arról, hogy már tizenegy és tizenkét éves lányokat is fenyegető veszélyről van szó.
HF: Tóth Ákosnak, az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány alapítójának is rengeteget köszönhetünk. Nagyon sok megrázó történetet mondott el nekünk olyan lányokról, akiket prostitúcióra kényszerítettek. Több ilyen sorsot látott közelről. Ismeri, hogy mi az előzménye annak, hogy a lányok eljussanak a prostitúcióig.
Olyan megdöbbentő történeteket hallottunk, amelyekről azt gondoltuk, hogy ilyen nem létezik Magyarországon. De kiderült számunkra, hogy nem csak létezik, de jóval többeket érint, mint gondolnánk.
Nektek mennyire volt lelkileg megterhelő eljátszani Kitty és Sunny szerepét?
KJ: Engem az ütött meg a leginkább, amikor a felkészüléseken és az előadás utáni feldolgozó foglalkozásokon szembesültünk azzal, hogy amit eljátszunk, az tényleg megtörtént, megtörténik emberekkel. Amikor a szemükben láttam, hogy mennyi szenvedést őriznek magukban. Ez engem sokkal jobban megérint, mint az, hogy én ezt, hogy fordítom le a színpadon.
HF: Igen, én is valami ilyesmit érzek. Amikor elmegyünk egy nevelőotthonba, szeretetéhséget látunk ezeknek a fiataloknak a tekintetében. Ott, akkor azt érzik, hogy fontosak, és róluk beszélünk, az ő nyelvükön. Valami olyasmiről, amire rá tudnak csatlakozni, mert sajnos ismerik ezt a történetet. Valamelyik pontja az előadásnak már a legtöbbjükkel megtörtént. Ez egy húsba vágó élmény.
KJ: Biztos vagyok benne, hogy ezek az élmények, hatások is egyre inkább beépülnek a szerepeinkbe.
Mi a célja az előadásnak, mit szeretnétek elmondani vele?
KJ: Szeretnénk azt hinni, hogy ez az előadás prevenciós jellegű. Tudjuk, hogy ez csak egy csepp a tengerben, és ez egy olyan probléma, amit egy két órás színházi előadás nem tud megoldani, nem tudja megváltani senkinek sem az életét. Ezzel tisztában vagyunk, de nagyon szeretnénk azt hinni, és én hiszem is, hogy már az is segít, hogy ha az előadásban megjelenő szituációkat felismerik. Amikor egy lányt egy strici megkörnyékez azzal a tipikus sztorival, hogy ő a legszebb a világon, mindent megad neki, feleségül veszi… Ha csak egy pillanatra eszébe jut, amit ebben a darabban látott, és elgondolkodik, szerintem akkor már nyertünk valamit.
HF: Ez a legtipikusabb, hogy gyermekotthonos lányokat találnak meg a stricik és fűznek be, ez így van kitalálva. Lányok életét megmenteni nem fogjuk. Visszahozni nem fogjuk.
Elsősorban egy élményt adunk nekik, ami valamiféle tanulságot hordoz. Lehet, hogy ez az élmény tud olyan erővel hatni, hogy az életük bizonyos pontjain egyszer csak eszükbe jut, gondolatébresztő lehet.
Említettétek, hogy az előadáshoz tartozik egy feldolgozó foglalkozás is. Hogyan fogadják, hogyan csapódik le a színdarab, mit tapasztaltatok erről?
KJ: Egyéne válogatja. Van, aki nagyon megrendül. Voltak lányok, akik kimentek, vagy sírtak utána. Szóltunk is akkor az otthonban lévő pszichológusnak, nevelőknek, hogy figyeljenek rájuk, és beszélgessenek még velük. De vannak megdöbbentő reakciók is, főleg a fiúknál, akik a stricinek adnak igazat. Vagyis inkább menőnek tartják, mert szerintük tök jó, hogy nem csinál semmit, aztán mennyi pénze van. Talán a foglalkozás végére azonban megértik, hogy ez azért nem ennyiből áll. Van egy „forrószék” nevű játékunk. Beültetjük a székbe Máriót, a stricit, akit Hajmási Dávid játszik, és lehet tőle kérdezni. Neki azért forró szék, mert ha hazudik, akkor megég, szóval mindenképpen igazat kell mondania. Előfordult olyan eset, hogy a lányok azt kérdezgették tőle, kicsit se volt-e szerelmes Kittybe, a cigánylányba? Ő meg mondta, hogy dehogyis, csak magát, meg a pénzt szereti. A fiúk pedig már az fontolgatták, hogy odamennek és megverik. Nehezen tudták elválasztani a színészt a szereptől. Mondani kellett nekik, hogy ez csak egy játék, Dávid csak egy színész, mindjárt abbahagyjuk és leveszi ezt a szerepet.
HF: Annyira ki vannak éhezve a szeretetre, hogy egyszerűen nem tudnak túllépni azon, hogy az nem egy szerelem volt, amit az előadásban láttak. És hiába van teljesen egyértelműen bemutatva a strici lelepleződése, nem akarják elhinni. A foglalkozáson többször is megkérdezik, hogy biztos nem szerette, egy kicsit sem szerette Kittyt? Nehezen tudják megérteni, hogy a lány tényleg durván át van verve és ki van használva. Erre épül az egész biznisz.
KJ: Mindenki nagyon szeretné, ha szeretnék, de ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak nagyon kevés tapasztalatuk van. Szeretnék elhinni, hogy valaki tényleg szereti őket, valaki igazából azt mondja nekik, hogy ők a legszebbek a világon, tőlük akarnak gyereket és örökre együtt lesznek.
Az már elhangzott, hogy Kitty, és Marlenka is egy cigánylány. A gyermekotthonokban is sokszor cigány fiatalok a nézőitek. Lehet azt mondani, hogy a rossz szociális helyzetéből fakadóan a cigányságot érinti a legjobban a prostitúció és az emberkereskedelem veszélye?
HF: Abszolút, kilencven százalékban.
Egyrészt a cigány gyerekeket nagyon sokszor kiemelik a családból és otthonba kerülnek, amelyek célpontjai a striciknek. De sajnos sokszor pont a saját szüleik adják el őket. A prostitúció, az emberkereskedelem, az uzsora, ezek mind összefüggnek.
KJ: De az előadás nem csak cigány gyerekeknek szól, hiszen nem csak ők vannak az otthonokban. Fruzsi cigánylányt játszik, de Sunny, akit én játszom, nem az, mégis ugyanaz a sorsuk.
Rendszerkritika is felfedezhető a történetben. A hatóság úgy jelenik meg benne, hogy nem képes megelőzni a tragédiát. Amíg nem történik semmi, addig a rendőrség nem cselekszik, amikor pedig már történik, akkor már lényegében késő.
KJ: A rendőrök is tudják, hogy sajnos sokszor először önszántukból szöknek meg a gyerekek az otthonokból, és ha visszaviszik őket, úgyis megint el fognak szökni.
HF: Ez egy szélmalomharc. Zárójelben jegyzem meg, hogy a legutóbbi előadásunkra a gyermekotthonos gyerekek fele érkezett meg, a többi lelépett útközben.
KJ: A nevelők még tennének is valamit, hogy megelőzzék a bajt. Sokan szívvel-lélekkel csinálják ezt a hivatást, de a legtöbb, amit tenni tudnak, hogy szeretettel és megértéssel fordulnak a gyerekek felé. Csakhogy egy nevelőhöz tartozik vagy negyven gyerek. Ez azért nem ugyanolyan, mikor egy normális családban van két-három gyerek.
Az egész előadásban nincs egy pozitív családi kép, eleve egy csonka családdal indul a történetben lévő mese. De nincs ennek a történetnek egy pozitív férfi figurája sem. Van egy olyan üzenete is, hogy az összes férfi szemét, és kihasználja a nőket.
KJ: Nem akartunk és nem akarunk férfigyűlölőként hatni, de azért lett ilyen az előadás, mert arról beszéltünk, hogy a prostitúció világában sajnos tényleg minden férfi szemét. A nevelőapa, aki erőszakos, a strici, aki kényszeríti és kiárusítja a lányokat, a használó, aki megveszi a szolgáltatást.
HF: Az áldozattá válás folyamatában minden kulcsfontosságú férfi szereplő bántalmazó és negatív. Mondhatni az áldozattá válás útja szemét férfiakkal van kikövezve. A lányok azzal vannak csábítva, ami a legjobban hiányzik nekik, vagy a legjobban vágynak rá, szerelemre és szeretetre. Erre a csalira ráharapnak és onnantól kezdve a következő lépés, hogy már ott találják magukat egy bordélyban. És ha már ott vannak, akkor onnan nagyon nehéz kijönni. Ott már elindul egy folyamat. Ezek a lányok teljesen tönkremennek, megnyomorodnak testileg és lelkileg is. Csak a szökés marad nekik, ami azonban nagyon nehéz. Hallottunk néhány ilyen történetet. Ez előre kitervelt, iszonyúan kockázatos lépés a részükről, ha bevállalják.
KJ: Sokan azt hiszik, hogy ezt csak pár hónapig kell csinálniuk, és akkor vége. De azért is hitegetik magukat ezzel, mert ha beismernék önmaguknak, hogy ez nem így van, akkor abba belehalnának, ezt nem lehetne kibírni.
„Alexandra vagyok, tizenhét éves. Márió azt mondta, hogy egy estét még Pesten leszünk. Bulizunk egyet Hollandia előtt. Minden piánkat ő fizette. Aztán elvittek, aszt' egy ilyen rakodós kisbusz hátuljába beraktak. Jött négy csávó, mind a négy megerőszakolt. Próbáltam védekezni, de nem tudtam megmozdulni. Úgyhogy becsuktam a szemem, hogy ne lássam, mit csinálnak velem. Két nap múlva már Hágában voltunk. Üzletben. Négyszáz euró mínuszról indultam. Meg kellett csinálni minden nap húsz-harminc ügyfelet. Szopás ötven euró, dugás nyolcvan, meg voltak még ilyen extrák is. Ha meg valamit rosszul csináltam, akkor a Márió ütötte-verte a fejem. Egyszer úgy megvert, hogy kiesett egy fogam, másik kettő meg letört. Meg úgy megrugdosott, hogy mehettem belső vérzéssel a kórházba. Hát, sírni azt nem lehetett, de az elején még számoltam a napokat, aztán később azt se tudtam, hogy mikor van este, meg mikor van reggel. Mindenkivel el kellett menni, mindent meg kellett csinálni, amit mondtak. Kétszer varrtak össze alul, szifiliszem volt, most meg ilyen csomókban hullik a hajam. Végül egy ottani alapítvány emberei mentettek ki. Először drogelvonón voltam, aztán egy védett házba vittek. Most meg itt vagyok megint, megyek a bátyámhoz, Záhonyba. Asszem én vagyok a szerencsés kivétel, mert nekem sikerült eljönnöm. De van ott kint még több ezer lány.”

Május 3, 4 - Kiállok érted Zenta-Topolya

Együttműködés a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalával - Kiállok érted

Áprilsitól együttműködés keretében 3 előadást játszunk Budapesten.
Az április 12-i Hold utcai előadás után kritika is született:

http://www.parokia.hu/v/kiallok-erted/



Kiállok érted


Saját, magánhasználatú elméletem szerint akkor igazán átütő egy színházi előadás, ha utána nemcsak a színház lényegéről gondolkodom másként, de az utcára kiérve az egész világot kicsit más fénytörésben látom. (Ugyanez a szubjektív mérce remekül működik könyvek, filmek, festmények esetében is.)
Tíz évvel ezelőtt Magyarországon a didaktikus, tanító-nevelő célú művészet még a szabad, esztétikai önértéken álló művekkel szembeállítva inkább „cikinek” számított, ma pedig mintha éppen az alkalmazott és konkrét társadalmi problémákat tematizáló művészet hozna friss levegőt: a prózában reneszánszukat élik a szociografikus igényű regények, de a lírától sem idegen ez a vonal (gondoljunk Erdős Virág verseire). Az elmúlt évek legizgalmasabb színházi kísérletei is kiléptek a színpad–nézőtér felosztás hagyományából és pedagógiai-csoportdinamikai eszközökkel bővítették az előadást: ilyen a Nézőművészeti Főiskola, a sajnos már megszűnt Szputnyik, de a nagy kőszínházi társulatok is ebbe az irányba mozdulnak: a Katona József Színház Behívó-programja a tantermi színházzal, Eltáv-programja pedig egy szegregált roma településen indított szociális színházi projekttel szélesíti a színház fogalmát.
Ebbe a színházi újhullámba illeszkedik a KV Társulat, a Bohócok a láthatáron és a Névtelen Utak Alapítvány emberkereskedelem és gyermekprostitúció ellen küzdő civil szervezet közös előadása, a Kiállok érted. A minimális eszközzel létrehozott előadás alig igényel technikai hátteret, díszletet, így szinte bárhol játszható. Ugyanakkor azt, hogy művészileg milyen minőséget képvisel, talán az is jól érzékelteti, hogy az egyik legelismertebb színházkritikus a hazai színház válságáról értekezve éppen ezt az előadást hozta fel olyan ellenpéldaként, ami mégis reményre ad okot.
A megtörtént eseteken alapuló történet kortárs rendezéseken edződött nézőre is erős hatást gyakorol, de minden színházi előképzettség nélkül is teljes értékű élményt nyújt. Megrázó látlelet a mindennapjaink színfala mögött jelen lévő valóságról: több ezer magyar lány él emberkereskedelem áldozataként itthon vagy külföldön. Közülük két, a nevelőintézetet frissen maguk mögött hagyó lány útját kísérhetjük végig egy Budapestre tartó vonaton. Terv szerint azonban nem állnak meg ott, Hollandiába készülnek, ahol egyikük „szerelme” egy „pultos” állást kínál mindkettejüknek. Útközben megtudjuk, kik ők, honnan jönnek és hova tartanak. Elbeszélésükbe annyi népmesei elem is szövődik, hogy az események nyers brutalitását elemelje, de csak épp annyira, amennyitől a mágikus realistává mesélt történet kicsit sem mágikus elemei még reálisabbá, megélhetőbbé válnak. Az erőszakos nevelőszülő, a szerelmet színlelő, manipulatív futtató, a rasszista kalauz és a jóindulatú, de naiv utastárs figurái, ha csak távoli benyomások alapján is, de mindannyiunknak ismerősök. Az előadás ezt a viszolygó ismerősséget hozza egészen közel.
És hogy miért jó ez nekünk? Mert keresztyénként küldetésünk része, hogy figyeljünk azokra, akik a peremen élnek, akiket kihasználnak, manipulálnak és nyomorban tartanak. A színház képes rá, hogy a figyelem középpontjába helyezze azokat, akiket a világ a perifériára szorított. Isten azonban mindig a széleken munkálkodik, ahogy a próféták is rendre felszólaltak az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, és ahogyan Jézus is odafordult a prostituáltakhoz, a leprásokhoz, és mindazokhoz, akiket a korabeli társadalom kitaszított. Így tehát – bár a darabban semmi explicit keresztyén tartalom nincs – a szemléletmódja, a gesztusa, ahogyan egy szenvedéstörténetet felmutatva gyógyít, nem is lehetne evangéliumibb. És az sem, ahogy nem hagyja magára a nézőket: az előadás után a fiatalkorú célközönséggel közönségtalálkozókat tartanak, ahol a színészek a szerepükben maradva, az adott karakterként válaszolnak a nézők kérdésére.
A református cigánymisszió azt szeretné, ha az előadás eljutna minél több emberhez, veszélyeztetett gyerekekhez, nevelőotthonokba, periférián élő családokhoz, és azokhoz, akik tenni tudnak a változásért. Ezért a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodája, a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség, a TE†ÉN Református Közösség, a Névtelen Utak Alapítvány, a Bohócok a Láthatáron és a K.V. Társulat együttműködésével, újabb előadásokat szervez. A Kiállok érted ősztől így terv szerint több református gyülekezetben is látható lesz.
Aki e célra szívesen küldene adományt, az a következő számlaszámon teheti meg:
Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség
12100011-10143746
Külföldi utaláshoz szükséges adatok:
Bank account (IBAN): HU79 1210 0011 1014 3746 0000 0000
Swift code: GNBAHUHB
A közleményben kérjük, tüntesse fel, hogy „Kiállok érted!”
Szereplők:
Feuer Yvette
Háda Fruzsina
Jaskó Bálint
Kőszegi Judit
Száger Zsuzsanna
Urbanovits Krisztina
Varjú Nándor
Rendező: Romankovics Eda
Kiállok érted legközelebb a Stúdió K Színházban látható 2017. május 26-án 19:00-tól.